Kilakoltatással záruló lakásmaffia-ügy, ugyanazok a szereplők

Mintha a sors fintora lenne. Hazalátogatok, s hát nem ezekben a napokban lakoltatnak ki egy újabb családot a lakásmaffia újabb sikere miatt? A Kovács Tibor és Ilona történetét bő hónappal ezelőtt megírta már a Hargita Népe Udvarhely, a tegnapi végkifejletről, azaz a kilakoltatásról pedig a Székelyhon és az uh.ro is hírt adott. Ezt azért emelem ki, mert a helyi sajtó teszi a dolgát, ezt jó tapasztalni, hiszen ez azt is jelenti, hogy ha egy sértett a nyilvánosság mellett dönt, akkor már több helyre lehet fordulni. Ennek pedig örülni kell!

Annak viszont nem, hogy az érintett család az utolsó utáni pillanatban fordult csak a nyilvánossághoz segítségért. Értem én, hogy szégyellni lehet, ha ilyen helyzetbe kerülünk, de az istenért, ha saját lakásunk forog veszélyben a büszkeségen és a szégyenérzeten túl kell lépni. Ez most túl későn történt meg, ezért (is!) zárulhatott ilyen dühítően és szomorúan a történet: utcára került egy család.

Az ügyet a helyi lapok viszonylag részletesen megírták, így csak összefoglalom. Történt 2006-ban, hogy a Kovács család lakásfelújításra kölcsönt kért Pui Bélától (aki mellesleg Kovács Tibor egykori osztálytársa). 2000 lejt, melyről Márton József közjegyzőnél hitelesített szerződés is született. A kölcsönadási szerződésből viszont adás-vételi szerződés lett az idők folyamán, és Puiék tovább is adták a lakást másnak - Kovácsék tudta nélkül, nyilván. Aztán többször tulajdonost cserélt a lakás, a jelenlegi tulajdonos pedig most lakoltatta ki a családot. Perelt a család, persze, rendőrségi írásszakértő meg is állapította, hogy az adás-vételi szerződésen hamisított aláírás szerepel, ennek ellenére a marosvásárhelyi táblabíróságon jogerős ítélet született: érvényes maradt a szerződés. A család pénz hiányában nem fellebbezett tovább, így a jogi megoldás esélye is odalett.

Rendkívül elkeserítő, hogy Kovácsék nem a perek idején kértek segítséget, fordultak nyilvánossághoz, mert így azoktól sem kaphattak segítséget, akik esetleg tudtak/akartak volna. Ezt okulásképpen mondom, ha bárki ilyen helyzetbe kerül, ne várja meg a végrehajtót, abban a pillanatban forduljon segítségért, hogy a csalás kiderül! Meggyőződésem, hogy egyre többen vagyunk, akik próbálnak valamit tenni, csak hát néma gyermeknek nem hallatszik a hangja. Rossz hírem van, nem is fog! És nem szégyen segítséget kérni.

Szokásomhoz híven közzéteszem a hozzám eljutott dokumentumokat, melyek ha egyébre nem is, de arra jók, hogy ismét megerősítsék, kik azok a csalók, akik köztünk járnak. Vidd a hírt te is!

Ui.: Kovácsék találtak albérletet, de gond nekik kifizetni a 160 eurós lakbért + a bútorok szállítási költségeit. Kovács Ilonát a Székelyhon (0266–218361) titkárságán keresztül érhetik el azok, akik támogatni szeretnék. Ugye összedobjuk ezt a pénzt? De ez nem is kérdés.