FEKETE-FEHÉR

Emberünk, Cinciri Béla egy Udvarhely környéki pitiáner bűnöző. Nem érdemel különösebb figyelmet, maximum azért, mert véresszavú védelmezője Versace-nak (alias Barabás Róbert), akivel a hét végén (2015. május 9-én) történt ez-az. Konkrétan: indok nélkül bántalmazta egy népszerű szórakozóhely egyik vendégét.

Az ügyből rendőrségi feljelentés lett, a sértett kihívta a helyszínre a zsarukat is. Várjuk meg, mit lép a rendőrség-ügyészség, főleg, hogy rendelkezésre áll a biztonsági kamera felvétele is - mondta a megtámadott férfi telefonos beszélgetésünk során. Tehát nem akar nyilvánosságot - egyelőre.

Van viszont nekünk ez a Cinciri Bélánk, aki enyhén grafomán, rejtett tartalékokkal rendelkező sms-betyár, s aki ilyenkor, ha ujjamra veszem barátja, Versace nevét, mindig megereszt egy sorozat SMS-t. Tette ezt akkor is, amikor még nem dőlt el a motoros balesetem utáni napokban, hogy levágják vagy sem a lábam. Ő barátjával akkor örvendezett, többször föl is hívott - én a kórházban feküdtem -, s erőst boldog volt. Nagy bánatára mégsem vágták le a lábam ;-)...

Szóval, elsősorban a nagyérdemű szórakoztatása céljából indul ez az aranyköpések sorozat, azaz a Best of Cinciri Béla annál is inkább, mert a jelek szerint sosem szabadulok meg tőle, mint ahogy ő és barátja se tőlem. Ez van...

Izgalomra semmi ok, az erő legyen veletek és a mi [jó] kedvünkkel! Ámen.

Az alábbi videóvallomás egy kb. 8 perces felvétel vágott változata. Nyilván kiderült mindenki számára - ha nem, hát most mondom -, hogy a beállítás szándékos, ellenfényben nem felismerhető az egykori Pui-banda tagjának arca. Hangja persze az, de szándékosan, hogy Puiék is felismerjék, kiről van szó. Ez üzenet nekik is.

Hogy értékes-e a vallomás, s ha igen miért? Hát, több okból is az. Elsősorban azért, mert egy közülük való mondja el azt, amit mindannyian tudtunk/tudunk már évek óta: hogy miként is működik a Pui-család. Másodsorban az a pozitívuma ennek a felvételnek, hogy azok is, akiket különben könnyű fenyegetni, zsarolni kiszolgáltatottsága és családi körülményei miatt, nos, ők is megtalálnak. Megtalálják a nyilvánosságot. És ez nagy dolog, hiszen emlékszünk még arra, hogy Udvarhelyen nem sikerült akkor sem szem- és fültanúkat találni, ha tucatnyian voltak.

Ennek vége van, Puiékon már az nem röhög csak, akinek éppen fogát húzták, s fájdalmas a röhögés. A nyers (hang)erő csak akkor félelmetes, ha tartunk tőle. Illetve akkor, ha nincsen kihez fordulnunk segítségért. De jó hírem van, egyre többen vagyunk, akik nyíltan vagy kevésbé nyíltan, de készek tenni azért, hogy ez a söpredék a helyére kerüljön.

A felvételt nem én készítettem, ha úgy tetszik amatőr felvétel, de ez nem von le semmit abból a tényből, már nem ún. magányos farkas(ok) vívják ezt a szélmalomharcot vagy mit. Többen vagyunk, egyre többen leszünk. Jó hír ez nekünk, rossz az udvarhelyi söpredéknek. És így van jól - még ha kissé patetikusan is hangzik. Dehát mindig így hangzanak a nagy dolgok ;-)…

Epilógus

Tisztában vagyok azzal, hogy a fejétől büdösödik a hal. Ilyen értelemben nem a Pui-család a legnagyobb gondja ma Székelyudvarhelynek -- maffiákok-fronton, ugyanakkor ezt a famíliát is le kell már egyszer rendezni. Hát ezért kúszik vissza a Pui-család gyakrabban a Fekete-Fehér bejegyzései közé. És csak ezért!

Hol? Hát hol, Udvarhelyen (is), hol máshol. Miért, mit hittetek, hogy kutyából szalonna lesz? Lehet, csak ahhoz a disznókat génkezelni kell…, ugyanis azt elvárni, hogy egy autótolvaj nem csal akkor is, amikor egy luxusjárgány nyomán ül, nos, lehet ugyan, de nem érdemes.

Megszívta egy marosvásárhelyi áldozat is, aki autót akart vásárolni. Ott cseszte el, hogy Szígyártótól. Biztosan nem olvasta a tranzakció előtt a Fekete-Fehéret. De jöjjön Ravasz Róbert Csaba, a továbbiakban Robi beszámolója.

Hát, hogy lehet olyan lúzer valaki, hogy úgy cserél autót, hogy nem kapja kézhez azonnal az autó összes papírját? Nézzétek, ebben most ne merüljünk el, maradjunk annyiban, hogy bizony lehet. Robi Marosvásárhelyről indult autót cserélni, de szerencsétlenségére Szígyártó Szabolcs (alias SZJ) volt a partnere ebben az “üzletben”. A díl röviden az volt, hogy elcserélik egymás autóit és Hawai. Első látásra Robi jart jobban, ugyanis ő “csak” egy 8-as Audit adott az X5-ös BMW-ért.

De nem. SZJ rövid úton túladott az általa kapott autón, azaz eladta, Robit meg elkapta a rendőrség, hogy lopott autóval furikázik. Még 36 órás vizsgálati fogság is lett belőle Szatmárnémetiben, ugyanis autólopással gyanúsítják. Szerencséje volt, ugyanis bizonyítani tudta, hogy a lopás idején ő nem tartózkodott ott, ahonnan elkötötték az autót. De azt hiszitek, hogy ezzel vége a történetnek? Ugyan már, még csak most kezdődik...

Az autócserére Székelyudvarhelyen került sor 2013. december 20-án, ott adta át Szígyártó Szabolcs a X5-ös BMW-t az Audi A8-asért. Adásvételit nem kötöttek, majd másnap, szóld a díl, de megtörtént a csere. Robi azonban másnap "felébredt": valami bibi kell legyen ezzel az X5-össel, ha ilyen olcsón hozzájutott, s megpróbálta visszacserélni. Szígyártó nem zárkózott el -- szóban -- a visszacserétől, csak éppen egy nap alatt eladta az Audit Verszinek (Barabás Róbertnek), vele is vissza kell csináljon mindent -- szólt a rizsa. Aztán nem történt semmi, Robi 23-án elutazott Budapestre az X5-össel.

December 26-án rendőrök várták Robit egy budapesti benzinkútnál, ugyanis kiderült, hogy az X5-ös lopott, Szatmárnémetiből kötötték el. Robi december 30-án hazajött Marosvásárhelyre, hívta Szígyártót, hogy né, mi zajlik, SZJ nagyvonalúan nyugtatta azzal, hogy majd "elintézzük", aztán letette a telefont.

December 31-én SZJ ment föl Marosvásárhelyre, meghallgatta Robi történetét, majd megígerte, hogy visszaadja az A8-ast, nem tudta, hogy lopott a BMW. Azzal annyi, illetve nem, mert SZJ most már papíron is eladta az Audit a csíkszeredai Demeter Beátának 15.000 euróért, de továbbra is ő járt az autóval. És elérhetetlenné vált Robi számára, SZJ többé nem válaszolt telefonhívásokra.

2014 január 17-én az éppen Budapesten tartózkodó Robi értesült, hogy SZJ is kint van az Audival, megtudta, hogy hol parkol az autó, aztán a nála maradt pótkulccsal szépen "elkötötte" azt SZJ alól. SZJ-éknek sikerült kikérni a biztonsági kamerák felvételeit, kiderült számukra, hogy Robi vitte el az Audit.

Szígyartó felvértezte magát Pécsi Pállal (tudjátok, Csiga, aki fellépett nálam is anno a telefonos fenyegetőzések során), és elmentek Robi lakására megmutatni, hogy ki a legény a lopott autók piacán. Nem jártak sikerrel, Robi nem sz@rta össze magát tőlük, elhajtotta őket a francba.

Na, erre SZJ és haverja, amolyan udvarhelyi módra megkeresték Robi barátnőjét, s őt jól össze-vissza fenyegették. Végül az asszony vette rá Robit, hogy adja oda az Audit SZJ-nek, nehogy "nagyobb baj" legyen. A családi békéért Robi eleget tett kedvese kérésének. Bánja már, de...

A lefoglalt lopott X5-ös BMW híre lassan Marosvásárhelyre, a román hatóságokhoz is eljutott: 2014. február 6-án 9:00 órakor házkutatás várta Robit vásárhelyi otthonában. Aztán Szatmárnémetibe szállították, s előzetesbe is csukták 36 órára. Szabadult, mert Robi bizonyítani tudta, hogy a lopás idején nem volt Szatmárnémetiben, de az eljárásnak nincs vége. Robi Audiját johiszemű vásárlóként Demeter Beáta kapta meg, SZJ bezsebelt az Audiért 15.000 eurót, Robi meg vádlott. És SZJ cifra sztorival állt elő. Hiába, van ebben tapasztalata...

A papírokból derül ki, hogy SZJ miként adja elő a hatóságoknak, hogy neki aztán nemhogy köze nincs az X5-ös BMW-hez, de nem is látta azt. Sőt, azt sem tudja, milyen egy X5-ös BMW. Még hogy elcserélte volna Robival egy Audi 8-asért!? Hazugság és ármány. Ő? Ilyet? Soha!

A SZJ által tett panasz szerint (lásd mellékelt kópiák!) BMW-ről ő nem is tud, de arról annál inkább, hogy 7.000 euróért vásárolta Robitól az A8-ast, és további 3.000-rel jött volna még, de nem kapta meg Robitól az A8-as törzskönyvét, és javíttatni is kellett az Audit 1.500 euró értékben, ezért csalás miatt fölnyomta Robit.

Vártam és kivártam, hátha. Hát, nincsen hátha! Id. Pui Béla élettársa, Varga Erzsébet halálának körülményei ugyanolyan homályban maradtak, mint ahogyan az udvarhelyiek többsége elképzelte - vagy inkább természetesnek tartotta!? Nem akartam közéjük tartozni, különösen, miután értesültem arról, hogy a megyei rendőrség illetékesei is "dokumentálták" a halál körülményeit (csíki nyomozók jártak az udvarhelyi kórházban az eset kapcsán), sőt id. Pui Bélát meg is hallgatta a rendőrség a történtek másnapján.

Most már tudom, hogy meglepetések nincsenek, megdöbbentő, hogy a rendőrség még csak ki sem vizsgálja a sok szempontból gyanús halálesetet mondván: Varga Erzsébet (áldozat?) természetes halállal hunyt el, szívinfarktusban, és külsérelmi nyomok sem utaltak idegenkezűségre. Mindezt, nyilván, szóban, a sajtó érdeklődésére osztotta meg a nagyérdeművel a Hargita megyei rendőrség szóvivője. De vegyük sorba...

Elsősorban az döbbentett meg (a temetést megelőzően több napot töltöttem Udvarhelyen), hogy egy látszólag személyes tragédia mennyire tematizálhatja a székelyudvarhelyi közbeszédet: gyakorlatilag mindenki erről beszél(t) napokig. Már önmagában ez is aggasztónak tűnik, hiszen ki is az az id. Pui Béla, aki ennyire foglalkoztatja az udvarhelyieket? Nagyon összekeveredtek Udvarhelyen a dolgok, amikor olyanok válnak állandó beszédtémává, még ha pletyka szintjén is, akikről max. a helyi lap utolsó oldalán kellene olvasnunk, a bűnügyi rovatban. Tényleg mindenkinek természetes, s csak velem van a baj, amiért abnormálisnak tartom, hogy a helyi bűnözés önjelölt alakja legyen a téma mindenhol? Nyilván nem, mert a Pui család tüntetően, szinte minden szabályt áthágva gondoskodik arról, hogy Székelyudvarhely mindennap szembesüljön jelenlétükkel.

Erősen strucc és a homokközeli viszonyok uralkodhattak el a helyi döntéshozói és rendőrségi-ügyészségi fejekben, ha normálisnak tartják, hogy ez a törzsi, családi szálakkal is össze-vissza csomózott bűnözői csoport/család állandó részvételt kérjen (és kapjon!) a helyi mindennapokban. Holott az udvarhelyiek többségének tudnia se kellene ennek a bandának a létezéséről. (Nekem még csak-csak, de én lennék a kivétel, ugye...)

Másodsorban az a megdöbbentő, hogy nyílt titok: id. Pui Béla élettársa nem éppen természetes viszonyok között hunyt el, hogy a körülményekről ne is beszéljünk, de erről majd később. Szóval, több forrásból is megerősítve (nem tartozik ide a törvényszéki orvosi jelentés, illetve annak nyilvánosságra került kivonata!) egyértelmű, hogy Varga Erzsébet kómában került kórházba, magán viselve a mérgezés/túladagolás minden rendű és rangú tünetét. Nem kell patológusnak vagy boncmesternek lenni ahhoz, hogy a test(felszín) szemmel látható jegyeiből ne lehetne a mérgezés vagy túladagolás diagnózisát felállítani. A szívinfarktus ráadásul nem ok, hanem következmény. Meglep, hogy a rendőrség, de még a kórház se fontolta meg, hogy érdemes lett volna minden kételyt eloszlatni különösen annak ismeretében, hogy id. Pui Béla lesz lassan a helyi Vasszékely, mellesleg szöges ellentéte mindannak, amire mi, gerinces(?) székelyek büszkék lehetnénk.

Apropó körülmények. Az idegenkezűség gyanúját mindenképpen fölveti - még a laikusok számára is -, hogy az áldozat és id. Pui élettársi viszonya nagyon megromlott, aminek az egész Kossuth Lajos utca is többször volt szem és fültanúja. A nyilvánosan is elhangzott fenyegetőzések is okot adnak arra, hogy ne lehessen kizárni annak lehetőségét, hogy Varga Erzsébet halála nem feltétlenül véletlen. Ezt a gyanút erősíti az is, hogy bár az áldozat nem volt egyedül, élettársa szinte "bevárta" a visszafordíthatatlant saját lakásukban. És akkor még nem is idézem azokat a magas frekvencián szórt szitkokat, melyek a mentők kiszállásánál, a kórház területén elhangzottak a haláltusa idején. Nem idézhetem, mert ezek tanúit sodornám kellemetlen helyzetbe.

Persze, persze, ez "csak" konteó, összeesküvés-elmélet, de éppen ezért kellett volna minden szinten példás átláthatósággal és alapossággal kezelni ezt a halálesetet. E helyett mit kaptunk? Még sűrűbb ködöt, mely azt erősíti, hogy Székelyudvarhelyen bármit meg lehet úszni. Egyeseknek. Hát, ezek után joggal öklendezi föl ez a közösség az ilyen történeteket. És ez még csak a jéghegy csúcsa. Azóta is. Megkockáztatom, ma szégyen székelyudvarhelyinek lenni.

Frissítés - 2013. július 20-án, 19:10
Kevéssel 19 óra előtt hívott telefonon az elhunyt Varga Erzsébet testvére, Varga Sándor (alias Lili), id. Pui Béla sógora. Meglepően higgadtan elmondta, hogy ő beszélt személyesen a törvényszéki orvossal, szerinte nincs szó arról, hogy a sógora szándékosan követett volna el bármit is. Az érintettség okán beszélni akartam id. Pui Bélával is a Lili által megadott mobilszámon, egyelőre nem válaszolt. (Előfordulhat, hogy amiatt, mert a mobilszámom rejtve maradt. Feloldottam, holnap ismét próbálkozom. Jövök majd a részletekkel!)

Frissítés - 2013. július 22-én, 07:57
Július 21-ről 22-re virradóra, hajnali 3 óra körül, eddig ismeretlen tettes benzinnel fölgyújtotta Varga Sándor (Lili) piros Mercedes-ét Szombatfalván. Az autó teljesen kiégett.

A hír igaz, Székelyudvarhely "legmenőbb" közjegyzője, az, akiről sokszor írtam, nyilatkoztam, hogy nem szerepel véletlenül a kézjegye azokon az okiratokon, melyekből aztán csalásgyanú lett, nos, adócsalás miatt befejezni kényszerül közjegyzői pályafutását. Nem okirat-hamisítás és csalás, hanem adócsalás miatt marasztalta el a bíróság, hét hónap börtönbüntetést kapott, megvonták a közjegyzői hivatás gyakorlásának jogát is tőle, igaz, az ítélet nem jogerős. A legfelsőbb bíróságon 2013. február 28-án kerül sor újabb tárgyalásra, két halasztott alkalom után harmadszor.

Tetemes adóssága miatt ma délelőtt kilakoltatták az irodájából, ahol személyesen nem volt jelen, egy alkalmazottja nyitotta ki az irodát, ahol zárat cseréltek, illetve jegyzőkönyvvel lefoglalták az iratokat is.

Hála az udvarhelyieknek, röpke két év kellett eddig a pillanatig. Ügyfelek hiányában nem tudott, de lehet, hogy nem is akart törleszteni adósságaiból, csak a bírósági ítélet több mint 300 ezer lej kártérítésre kötelezte.

Nem vagyok kárörvendő, nem érzek semmilyen boldogságot, hogy Márton József pályája ilyen csúfosan ért véget, de változatlanul állítom, hogy udvarhelyi "működése", viselt dolgai nem csak a földönfutóvá váltaknak, hanem az egész városnak nagy kárt okoztak. Csak remélni merem, hogy ebből a történetből minden köztiszteletnek örvendő és udvarhelyen gyakorló közjegyző levonja a tanulságot.

Az élet megy tovább, a csalók tovább próbálkoznak, de van értelme annak, ha odafigyelünk azokra, akik áldozattá válhatnak. Ne várjuk meg a 24. órát!

Ezekhez a fotókhoz nincs is mit hozzáfűzni, hacsak azt nem, hogy ez a gyerek tényleg azt hiszi, hogy tök menő, ha ő a Kossuth Lajos utca járdáján parkol nem egyszer, nem tízszer, állandóan.

Sajnálom szegény Puit, hogy nem esik le neki a tantusz: már mindenki tudja, hogy van neki egy Audija (és pofája hozzá!), ha máshonnan nem, hát onnan, hogy rá van írva, b+, spéci rendszámtábla hirdeti! De mindegy is, legyen ez kordokumentum, a rendőrség meg az önkormányzat szégyene. De ha egyszer majd kerékbilincselőre fogják a tilosban parkoló autókat alvilágmentes városunkban, hát, lesz ott nemulass. Hacsak nem éppen maffiákjaink lesznek abban a cégben, akik bilincselni fognak... Mert parkolóőrként már futottak egy-két kört a városközpontban anno, bár mintha mégsem jött volna össze a "nagy üzlet". Vagy mégis?

Különben a rendőrség ebben az összefüggésben, a tilosban parkolás "elleni harcban" nagy lúzer. Hát nincs ott csirkényi agya senkinek, hogy rájöjjön, minimális látszatintézkedéssel jelentősen növelhető lehetne a bizalmi index, hiszen egy-két bírsággal a legszembetűnöbb jelenségeket számolhatná föl Székelyudvarhelyen? A Kossuth utcai krónikus tilosban parkolót, aki nem ritkán ralizik a központi református templom körül a rendőrök szeme láttára, nos, ha az ilyeneknek kissé letörnék a szarvát, máris normálisabbnak tűnne Székelyudvarhely köz(úti)biztonsága. Eh, de mit osztom én itt az észt? Amúgy is csak az irigység beszél belőlem, mert még annyira se vittem, hogy Audim legyen (kopirájt báj maffiákok). Az. De evezzünk tovább...

Frissítés 2012. április 12-én, 16:00 órakor: A fotók és bejegyzés megjelenését követő napon rendőri intézkedés "áldozata" lett Pui, a krónikus pirosban parkoló. Meg is bírságolták. Természetesen, előfordulhat, hogy ez csak véletlen. Mármint a gyors egymásutániság. Ha igen, ha nem, pozitív jelzés a rendőri intézkedés. (Időközben kiderült, hogy az egybeesés csak véletlen, nem táltosodott meg senki holmi bejegyzéstől!)

Az alábbi bírósági anyag Pui Marius viselt dolgainak egy viszonylag friss szelete. Amit csak azért teszek közzé az érintett felperes beleegyezésével, mert lám-lám, mégsem igaz az a városi legenda, mely szerint értelmetlen ezekkel ujjat húzni. Íme az ellenpélda, egy elmarasztaló ítélet, mely 2012 januárjában emelkedett jogerőre. Pui Mariust rendesen elmeszelték egy testi bántalmazás kapcsán. Túl azon, hogy nem árt számon tartani bűnözőinket (is!), tessék a példa, ha nehezen is, azért csak őrölnek az igazságszolgáltatás kerekei. Székelyudvarhelyen is.

Hát nem szép az élet? Kérdem.