Bizonyára olvastátok a péntek hajnalban történt és fegyverhasználattal végződő történetem. Néhány megjegyzést, részletet meg kell osztanom az eddig napvilágot látott hírek, kommentek kiegészítéséül, mert több pontatlanság, néhol hülyeség is megjelenik. 1. Nem csak fegyvertartási, hanem fegyverviselési engedélyem is van Romániában és Magyarországon egyaránt. A román fegyverviselési engedélyem száma 236944, melyet 2013. július 16-án állított ki a Hargita Megyei Rendőrség. Minden olyan állítás hülyeség, hogy jogtalanul tartottam, viseltem volna fegyvert. Tekintettel arra, hogy használnom kellett a fegyverem, a rendőrségnek le kell folytatnia annak vizsgálatát, hogy a használat indokolt volt-e vagy sem. Ez rutineljárás, ráadásul személyi sérülés is történt, fülén sebesítettem meg egyik támadómat. 2. Támadóim nagyon részegek voltak, ítélőképességük határain túl. Miután elmenekültek, ők is kihívták a rendőrséget azzal a mesével, hogy én vártam őket, és többször rájuk lőttem. Egyikük képes volt lyukat fabrikálni a ruhájára, bizonyítandó, hogy rálőttem. A marhája elfelejtett az állítólagos lövés alá kék foltot eszkábálni, ugyanis a gumigolyó nem csak lyukaszt, hanem üt is. Elég rendesen. 3. Azzal, hogy magukra hívták a rendőrséget azt is megkönnyítették, hogy előállításuk, azonosításuk azonnal megtörténjen: önként és dalolva mentek be a rendőrségre. Én csak a fülsérülést szenvedett támadómat tudtam volna beazonosítani. 4. Arra játszottak rá, hogy biztosan nincs fegyverviselési engedélyem, s jól "megfognak". Netán elmeszelnek. Ráfaragtak. Ráadásul több lövésről regéltek a rendőrségnek elfelejtve azt, hogy sűrűn lakott tömbháznegyedben dördült el a lövés, tehát több száz fültanúja van az esetnek. 5. Egyetlen irányba, támadóim felé lőhettem csak, mert a fejem fölött a tömbház bejáratának betonfedése volt, tehát magam lőttem volna meg - jó eséllyel. 6. Nem célzott lövést adtam le, hanem támadóim felé lőttem, azt sem tudtam, hogy egyiküket eltaláltam. Ő később meglepetten tért vissza - akkor vérezte össze a tömbház bejárata előtti teret -, hogy szétlőttem a fülét, s így hogy megy másnap az öccse lagzijára!? No comment! 7. Ekkor én "visszavonultam", s hívtam a rendőrséget annak bejelentésével, hogy önvédelemből kénytelen voltam használni fegyverem. 8. Semmilyen korlátozó intézkedést nem hozott a rendőrség velem kapcsolatban. Szabad mozgásomban sem korlátoznak, adategyeztetés történt, hogy az ügyészségi meghallgatás időpontja előtt 2-3 nappal fel tudjanak hívni magyarországi telefonszámomon. 9. Facebook-bejegyzésben is közöltem, hogy a támadóm - aki lefejelt - nevét én nem hozom nyilvánosságra a családjára való tekintettel. Csak ellene tettem följelentést, a másik két támadó - mivel fizikailag nem bántalmaztak - ellen nem tettem terhelő vallomást. Fiatalok, részegek és buták voltak. 10. Semmi váratlan, kiszámíthatatlan nem történt. Csak idő kérdése volt, hogy a Fekete-Fehéren megszellőztetett ügyek szereplői közül mikor talál meg úgy valaki, hogy részegen vagy belőve bepróbálkozzon. Megmondtam, írtam, figyelmeztettem: minden törvényes eszközzel igyekszem megvédeni családomat és magam. Politikus, köztisztviselő stb. nem akarok lenni, nem érdekel(ne) az sem, ha a kacifántos román joggyakorlat elmeszel valamiért, például indokolatlan fegyverhasználat miatt. Rossz hírem van: esetünkben ez nem játszik. 3 Comments Örömmel osztom meg ezt a videót, mert van benne valami, ami közös. Bennünk. Köszi UH.ro!  Az élettárs temetése. Az okot már senki sem keresi? Vártam és kivártam, hátha. Hát, nincsen hátha! Id. Pui Béla élettársa, Varga Erzsébet halálának körülményei ugyanolyan homályban maradtak, mint ahogyan az udvarhelyiek többsége elképzelte - vagy inkább természetesnek tartotta!? Nem akartam közéjük tartozni, különösen, miután értesültem arról, hogy a megyei rendőrség illetékesei is "dokumentálták" a halál körülményeit (csíki nyomozók jártak az udvarhelyi kórházban az eset kapcsán), sőt id. Pui Bélát meg is hallgatta a rendőrség a történtek másnapján. Most már tudom, hogy meglepetések nincsenek, megdöbbentő, hogy a rendőrség még csak ki sem vizsgálja a sok szempontból gyanús halálesetet mondván: Varga Erzsébet (áldozat?) természetes halállal hunyt el, szívinfarktusban, és külsérelmi nyomok sem utaltak idegenkezűségre. Mindezt, nyilván, szóban, a sajtó érdeklődésére osztotta meg a nagyérdeművel a Hargita megyei rendőrség szóvivője. De vegyük sorba... Elsősorban az döbbentett meg (a temetést megelőzően több napot töltöttem Udvarhelyen), hogy egy látszólag személyes tragédia mennyire tematizálhatja a székelyudvarhelyi közbeszédet: gyakorlatilag mindenki erről beszél(t) napokig. Már önmagában ez is aggasztónak tűnik, hiszen ki is az az id. Pui Béla, aki ennyire foglalkoztatja az udvarhelyieket? Nagyon összekeveredtek Udvarhelyen a dolgok, amikor olyanok válnak állandó beszédtémává, még ha pletyka szintjén is, akikről max. a helyi lap utolsó oldalán kellene olvasnunk, a bűnügyi rovatban. Tényleg mindenkinek természetes, s csak velem van a baj, amiért abnormálisnak tartom, hogy a helyi bűnözés önjelölt alakja legyen a téma mindenhol? Nyilván nem, mert a Pui család tüntetően, szinte minden szabályt áthágva gondoskodik arról, hogy Székelyudvarhely mindennap szembesüljön jelenlétükkel. Erősen strucc és a homokközeli viszonyok uralkodhattak el a helyi döntéshozói és rendőrségi-ügyészségi fejekben, ha normálisnak tartják, hogy ez a törzsi, családi szálakkal is össze-vissza csomózott bűnözői csoport/család állandó részvételt kérjen (és kapjon!) a helyi mindennapokban. Holott az udvarhelyiek többségének tudnia se kellene ennek a bandának a létezéséről. (Nekem még csak-csak, de én lennék a kivétel, ugye...) Másodsorban az a megdöbbentő, hogy nyílt titok: id. Pui Béla élettársa nem éppen természetes viszonyok között hunyt el, hogy a körülményekről ne is beszéljünk, de erről majd később. Szóval, több forrásból is megerősítve (nem tartozik ide a törvényszéki orvosi jelentés, illetve annak nyilvánosságra került kivonata!) egyértelmű, hogy Varga Erzsébet kómában került kórházba, magán viselve a mérgezés/túladagolás minden rendű és rangú tünetét. Nem kell patológusnak vagy boncmesternek lenni ahhoz, hogy a test(felszín) szemmel látható jegyeiből ne lehetne a mérgezés vagy túladagolás diagnózisát felállítani. A szívinfarktus ráadásul nem ok, hanem következmény. Meglep, hogy a rendőrség, de még a kórház se fontolta meg, hogy érdemes lett volna minden kételyt eloszlatni különösen annak ismeretében, hogy id. Pui Béla lesz lassan a helyi Vasszékely, mellesleg szöges ellentéte mindannak, amire mi, gerinces(?) székelyek büszkék lehetnénk. Apropó körülmények. Az idegenkezűség gyanúját mindenképpen fölveti - még a laikusok számára is -, hogy az áldozat és id. Pui élettársi viszonya nagyon megromlott, aminek az egész Kossuth Lajos utca is többször volt szem és fültanúja. A nyilvánosan is elhangzott fenyegetőzések is okot adnak arra, hogy ne lehessen kizárni annak lehetőségét, hogy Varga Erzsébet halála nem feltétlenül véletlen. Ezt a gyanút erősíti az is, hogy bár az áldozat nem volt egyedül, élettársa szinte "bevárta" a visszafordíthatatlant saját lakásukban. És akkor még nem is idézem azokat a magas frekvencián szórt szitkokat, melyek a mentők kiszállásánál, a kórház területén elhangzottak a haláltusa idején. Nem idézhetem, mert ezek tanúit sodornám kellemetlen helyzetbe. Persze, persze, ez "csak" konteó, összeesküvés-elmélet, de éppen ezért kellett volna minden szinten példás átláthatósággal és alapossággal kezelni ezt a halálesetet. E helyett mit kaptunk? Még sűrűbb ködöt, mely azt erősíti, hogy Székelyudvarhelyen bármit meg lehet úszni. Egyeseknek. Hát, ezek után joggal öklendezi föl ez a közösség az ilyen történeteket. És ez még csak a jéghegy csúcsa. Azóta is. Megkockáztatom, ma szégyen székelyudvarhelyinek lenni. Frissítés - 2013. július 20-án, 19:10 Kevéssel 19 óra előtt hívott telefonon az elhunyt Varga Erzsébet testvére, Varga Sándor (alias Lili), id. Pui Béla sógora. Meglepően higgadtan elmondta, hogy ő beszélt személyesen a törvényszéki orvossal, szerinte nincs szó arról, hogy a sógora szándékosan követett volna el bármit is. Az érintettség okán beszélni akartam id. Pui Bélával is a Lili által megadott mobilszámon, egyelőre nem válaszolt. (Előfordulhat, hogy amiatt, mert a mobilszámom rejtve maradt. Feloldottam, holnap ismét próbálkozom. Jövök majd a részletekkel!) Frissítés - 2013. július 22-én, 07:57 Július 21-ről 22-re virradóra, hajnali 3 óra körül, eddig ismeretlen tettes benzinnel fölgyújtotta Varga Sándor (Lili) piros Mercedes-ét Szombatfalván. Az autó teljesen kiégett.  Tudományos kutatások megállapították, hogy rövidzárlat esetén, kérem szépen, az autónak csak az egyik oldala ég le, ott, ahol nem érte semmi gyúlékony anyag! (Kép: Székelyhon) 2013. május 25-én, szombaton kijutott nekem, azon túl, hogy útban Kolozsvár fele lerobbant a motorom az M3-as autópályán Budapest-Debrecen között, még befutott egy-két bunkó hívás is, ami különben szokványos, csak most éppen a szokásoshoz képest rosszkor találtak meg. Az úgy van, hogy több telefonhíváson bonyolódik, amíg a biztosító számára kiderül, tényleg szerződéses ügyfél vagy-e, éppen hol vagy, hány perc múlva és honnan tudják küldeni a motormentő járgányt. Nyilvánvaló, hogy több hívás ilyenkor rejtett számról történik - nem egészen értem, hogy miért, de ez van -, ezért fordulhatott elő, hogy ez a magaskultúrájú Cinciri Béla (Versace, alias Barabás Róbert oroszhegyi csicskája) is elért rejtett számról. Ott talált meg hívása az autópálya leálló sávjában. A hülyeségre éppen nem voltam vevő, amúgy is ezerszer hangsúlyoztam, mondtam, írtam ezeknek a nagyon ráérős pitiáner bűnözőknek, hogy nekünk nincs mit beszélnünk se telefonon, se személyesen, legfeljebb az ügyvédjükkel, de velük is csak bíróságon, ha igen egyáltalán. Hát így járt Cinciri, rövid úton elküldtem teremtő rózsafájához. (Kiskorúak kivételével bárki meghallgathatja az alig 12 másodperces beszélgetést.) Borús napom egyből derűsre fordult, amikor az alábbi SMS-t kaptam kitől mástól, mint az agytornász Cinciri Bélától. Mert, ugye, ők is okosodnak, megtanulták, hogy a telefonjuk a beszélgetések rögzítésére is alkalmas, s fenenagy csapdát készítettek elő: a velem készült hangfelvétellel lebuktatnak az interneten vagy hol. Íme az SMS:  Cinciri Béla SMS-t küld Persze, ez nem volt elég, a csapda szövevényes hálóját sokkal kuszábbra fonták, gyűszűnyi agyam 150 százalékát kellett használnom ahhoz, hogy rájöjjek, Hamupipőke is feladatot kapott e munkás szombati napon, telefonálnia kellett, nekem. Feltehetően azt remélték, hogy őt is elküldöm a teremtő szomorú rózsafájához, dehát nem gondolhatták, hogy már én is túlvagyok néhány mesén. Természetesen, csak utólag esett le, hogy telefonálóm dolgos Pipőke lehet, a Cinciritől kapott SMS után, ami későbbi, mint a "segítségkérő" hívás. Persze, Hamipipőke nem hívott vissza, merem remélni, hogy annyira jól esett a próbája, hogy memóriazavarba esett, vagy az udvari (szökő)kútban landolt a mobilja. Pipőkéknél ugyanis sosem lehet tudni... Viszont csak akkor tudtam, hogy 2013. május 25-e lesz eseménytelen napjaim koronázatlan szombatja, amikor kaptam még egy SMS-t, az alábbit. Ilyent elég gyakran küldenek és megvallom, aggódom nagyon, ugyanis a szerzők mindenike nemibeteg. Hát mivé lesz így az udvarhelyi alvilág, mi? Kérdem.  Ilyent többet kapok, nem tudni, hogy mindeniküket miért (nemi)beteg írja... Kedveseim, így jár az, aki nekifog trágyát lapátolni: akaratlanul is kap a szmötyiből, de én, mint konok és kitartó karakterkihordó már fölvérteztem magam orrcsipesszel. S különben se legyen finnyás az, aki ilyenre vállalkozik. Ez a bejegyzés azért született, mert adni akartam nektek, e blog olvasóinak egy kis szagmintát abból, amiben Székelyudvarhely nap mint nap tapicskol. Miközben - két helyről megerősített információim szerint - Versace (alias Barabás Róbert) sebeit nyalogatja, s törött lábbal kénytelen a pacsirtaülőn (b)illegni, Dobos Róbert (Robi) pedig az itt is megírt késelése miatt előzetesben csücsül, Szígyártó Szabolcs monoklija hamar begyógyult. Jólértesültek szerint ugyanazoktól a malomfalvi fiúktól kapott egy kujakost, akik Verszi törött lábáért is felelősek. Ez is amolyan virtusbunyó volt, nem is akarok több karaktert szánni rá. Arra viszont igen, hogy Szígyártónak, ha a malomfalviak nem is, de az "üzlet" azért bejött: kb. 100 ezer eurós kisautóban (Aston Martin?) caplat erre-arra, zavarva az amúgy szépen egyirányúsított székelyudvarhelyi forgalmat és légkört, de koránt sem zavarva a helyi adóhatóságot, például. Egyszer már súgja meg nekem valaki, hogy Szígyártó kiterjedt üzleti hálózatának vajon melyik ága hozott éppen ekkora hasznot, mert azt akkor a helyi vállalkozókkal is meg kellene osztani - meg Facebookon, persze -, hogy mindenki tudjon saját üzleti tervébe is alászállni, ne csak magába. Netán egy ilyen hintóba - be!  Aston Martin(?). Állítólag ér vagy 180 ezer eurót, de ez csak 100 ezerbe került. De hagyjuk most kicsit pihenni/gyógyulni a fiúkat, hiszen van itt más is. Diáknapok, 2013. május 9. délután három óra, városközpont, aholis kicsi Pui rámutat egy tizenéves fiúra, akit apja (id. Pui) semmilyen elővigyázatosság nélkül - a tömegben - egyszerűen leüt, illetve lekever neki két istenest. Vér is folyik, látják vagy százan, a térfigyelő kamerák az eget kémlelik, persze, aztán mégis elsimul a dolog. Azaz mégsem, mert azért születik egy hír és egy jegyzet is az esetről az uh.ro-n. És azzal annyi. Beszéltem a sértettel, ő nem csinált - önmagában sem - nagy ügyet az egészből, de rendőrségi feljelentésről nem tudok, eljárásról végképp nem, pedig a Pui család tobzódik a felfüggesztett büntetésekben, egy újabb bűncselekmény rács mögé juttathatta volna őket. Mert ezek sz@rnak bele a pofánkba, meg a rendőrségébe is, nyilván, de ez legyen az ő saruk. És nem, nem engesztel csöppet sem, hogy rá egy-két napra a két Pui egymást is összeveri, illetve, hogy van 500 eurójuk arra, hogy a(z el)hallgatást megvegyék. Látszat és látszaintézkedés, na az van dögivel. De tényleges akarat arra, hogy ezek a viszonyok gyökeresen megváltozzanak, csak nyomokban. És akkor még nem is beszéltem a Mokka-Jungle háborúról, de arra is sor kerül. Frissítés - 2013. május 21., 18:00 Puiék ügyében - mint kiderült - volt följelentés kb. két napig, amit aztán visszavont a sértett a Pui-család könyörgésére, illetve némi vigaszdíj ellenében.  Forrás uh.ro. Eseménydús hétvége volt Székelyudvarhelyen. Pénteken kezdődött, amikor a JunglePub-ban razzia volt, igaz, nem sok eredménnyel: a rendőrségi közlemény szerint némi szabálytalanságért büntették a lokált, illetve két vendégnél(?) találtak fehér fegyvert (kést és boxert); összesen 7500 lej bírságot róttak ki. (Itt egy videó a razziáról.) A razziák különben többé-kevésbé rendszeresek a helyen, ha nem is gyakoriak túlzottan. Információim szerint soha nem volt igazán sikeres rajtaütés eddig, mert a "fiúk" - tudjátok, akikről már lehetett olvasni itt is eleget! - időben értesülnek a közelgő razziákról, és van idejük lelépni, de minimum megszabadulni az "árutól". Tettenérés csak akkor lesz a Jungle-ben, ha sikerül kiiktatni a rendőrségi szivárogtatót, de ez még odébb van. Másnap, szombat délben késelésről szóltak a félrevert harangok Udvarhelyen: a Tábor negyedben Dobos Róbert keveredett összetűzésbe a Molnár testvérekkel (István és László), azaz az Isuékkal. Szemtanúk szerint Dobos csak akkor rántott kést, amikor "sarokba" szorították, azaz többen (négyen?) támadtak rá. Jól kezelte a 10 centis szúrkát, sok vérrel járó sebet is ejtett Molnár István (al)karján. A fenti fotó tanúsága szerint jelentős vérveszteséggel járt a sebesülés, de életveszélyről szó sincs. Dobos Róbert és az Isu-testvérek közti konfliktus nem új keletű. A Fekete-Fehéren én is beszámoltam korábban, hogy 2012 januárjában koponyasérüléssel végződött egy a Petrom-OMV benzinkútnál lezajlott összetűzés, akkor is Molnár István húzta a rövidebben: ő került kórházba. Az akkori esetnek is köze volt Dobos Robihoz, bár ő nem volt jelen, barátai viszont egy "kis" testi fenyítéssel igyekeztek rávenni Isuékat, hogy vonjanak vissza egy Robi elleni följelentést. Utóbbi tartalmáról sajnos nem tudok beszámolni, mint ahogy arról sem, hogy mi lett a sorsa a szóban forgó rendőrségi-ügyészségi eljárásnak, ha megindult egyáltalán. Update: De, sajnos be tudok számolni a végkifejletről is. Kicsi Isu (Molnár László) visszavonta bírósági folyamodványát Dobos Róberttel szemben, meg- vagy kiegyeztek. Ez az eset volt az előzménye a koponyasérüléssel végződő, 2012 januári Petrom-os verekedésnek. S ha már hétfő, hát a ma sem múlt el eseménytelenül: a Tompa László utcában, a Varga-pataki híd közelében működő bár előtt középkorú roma támadó (Pui) bántalmazott egy 19-20 éves fiatalt, de az uh.ro beszámolója szerint nem született rendőrségi följelentés az ügyben. Négy napra három "esemény" jutott, s ha orrom nem csal, lesz ez durvább is. Éppen ezért, ha bárki tud bármi részletet a fentiekről, ne kíméljen: keressen bátran meg a már szokott módon. Köszönöm! Mellesleg, itt a tavasz. Lehet, hogy ez az oka mindennek? Update: Megvan a négyből négy, ugyanis a hét végén egy áruszállító autót is elloptak, de Szombatfalván összetörték, nem sikerült kirámolni az árut a járműből, a tettesek olajon. A hír igaz, Székelyudvarhely "legmenőbb" közjegyzője, az, akiről sokszor írtam, nyilatkoztam, hogy nem szerepel véletlenül a kézjegye azokon az okiratokon, melyekből aztán csalásgyanú lett, nos, adócsalás miatt befejezni kényszerül közjegyzői pályafutását. Nem okirat-hamisítás és csalás, hanem adócsalás miatt marasztalta el a bíróság, hét hónap börtönbüntetést kapott, megvonták a közjegyzői hivatás gyakorlásának jogát is tőle, igaz, az ítélet nem jogerős. A legfelsőbb bíróságon 2013. február 28-án kerül sor újabb tárgyalásra, két halasztott alkalom után harmadszor. Tetemes adóssága miatt ma délelőtt kilakoltatták az irodájából, ahol személyesen nem volt jelen, egy alkalmazottja nyitotta ki az irodát, ahol zárat cseréltek, illetve jegyzőkönyvvel lefoglalták az iratokat is. Hála az udvarhelyieknek, röpke két év kellett eddig a pillanatig. Ügyfelek hiányában nem tudott, de lehet, hogy nem is akart törleszteni adósságaiból, csak a bírósági ítélet több mint 300 ezer lej kártérítésre kötelezte. Nem vagyok kárörvendő, nem érzek semmilyen boldogságot, hogy Márton József pályája ilyen csúfosan ért véget, de változatlanul állítom, hogy udvarhelyi "működése", viselt dolgai nem csak a földönfutóvá váltaknak, hanem az egész városnak nagy kárt okoztak. Csak remélni merem, hogy ebből a történetből minden köztiszteletnek örvendő és udvarhelyen gyakorló közjegyző levonja a tanulságot. Az élet megy tovább, a csalók tovább próbálkoznak, de van értelme annak, ha odafigyelünk azokra, akik áldozattá válhatnak. Ne várjuk meg a 24. órát!  ifj. Pui Béla és áldozata, Bálint Renáta (Renike) A történet röviden. 2012. szeptember 25-én, kedd délután 14 óra körül ifj. Pui Béla féltékenységi rohamot kapott, és erőszakkal hurcolta saját lakására barátnőjét - a lány édesanyja, valamint több tíz tanú szeme láttára - a Bányai János Szakközépiskola bejárata elől, pofonok és ökölcsapások kíséretében. A lány édesanyja riasztotta a rendőrséget, mások szerint a rendőrség csak értesült az esetről, de a lényeg, hogy ifj. Pui Béla lakásából ki kellett szabadítani a lányt, Puit pedig 24 órás előzetesbe Csíkszeredába szállították. Egy nappal később, azaz 2012. szeptember 26-án került sor a 29 napos előzetes letartóztatásról szóló ügyészségi kérés tárgyalására az udvarhelyi bíróságon, ahol elutasították a letartóztatást, elégségesnek találták a lakhelyelhagyási tilalmat. Ifj. Pui Bélát kiengedték, amit a helyi bíróság előtt, amúgy a fizetéses parkolóhelyeket - fizetés nélkül - foglaló népes rokonság és barátok örömmel üdvözöltek (lásd fotók!).  Ifj. Pui Béla még bilincsben az udvarhelyi Bíróság előtt.  Örömködés a szabadulás után... (Balról jobbra: "Fogas" Ráduly Laci - kékben -, mellete vörösben Kakó öccse (nevét nem tudom), fehérben Dan Ferenc, id. Pui Béla, fekete pólóban ifj. Varga Sándor és Picu.) Ne legyen Szőke Laci a nevem, ha előbb-utóbb nem szabadul el Székelyudvarhelyen a pokol. Ennek tudatában kell lennie a túl megengedő, az ezekben az ügyekben eljáró bíróknak, az előterjesztést, a letartóztatási (a bírói döntés szerint hiányos vagy indokolatlan!) kérelmeket benyújtó ügyészségnek, de a rendőrségnek is, mely másra mutogat, amikor tehetetlenségét firtatják. Ahogy Jére Ferenc udvarhelyi rendőrségi alparancsnok is teszi. Nyilván, az emberrablási ügy még nem lefutott, azaz az eljárás folytatódik, de az eddigiek nem biztatnak túl sok jóval. Maroknyi bűnöző röhög az egész városon és az igazságszolgáltatáson, mi meg alig jutunk tovább az óbégatásnál. De egyszer a gyógyszere valaki(k)nek elgurul, és akkor sokkal nehezebb lesz rendet vágni a gyomban, mint most megfékezni néhány, magát harci kutyának képzelő pincsit. Frissítés - 2012.09.26., 21:50 Ifj. Pui Béla szabadulása után rászabadult a Facebookra és megosztotta véleményét a nagyérdeművel, többek között ezt: "Média és Szőke László, nagyokat lehet röhögni rajtatok, emberkék!" Szegény Béluka, fogalma sincs, hogy mi zajlik körülötte, mint ahogy arról se sok, hogy ebben a történetben sem ő az igazi főszereplő. Kb. annyira fontos, amennyire a rákos daganat lehet a beteg szervezet szempontjából. Eltávolítandó sejtburjánzat csupán. Mint az apja. Az.  Frissítés - 2012.10.01, 14:00 óra Kevéssel ezelőtt értesültem én is arról, amit az uh.ro is megírt: ifj. Pui Bélát a megyei törvényszék sem helyezte előzetesbe - a helyi ügyészség fellebbezése után -, mert eljárási hiba történt, előzetes értesítés nélkül vágták fogdába a fiút. No comment! Unom ezt a csendet! Miért van mindig az, hogy hírt adunk egy induló rendőrségi akcióról, kicsit követjük az eseményeket, jó esetben az első bírósági ítéletig, aztán minden feledésbe merül? Legjobb esetben marad néhány iniciálés cikk arról, hogy valakik, valahol, valami huncutságot követtek el. Miért van az, hogy a román nyelvű média nem lacafacázik, rendőrségi, ügyészségi iratokat, bírósági ítéleteket is kikapar, nem baszakodnak az iniciálékkal, írják ők rendesen a gyanúsítottak, illetve azok neveit, akik ellen valamilyen eljárás indul(t). Az erdélyi magyar média valami érthetetlen szervilizmus folytán az iniciálék bajnoka, ha bűnügyekről kell tudósítani, miközben a tényeket még a BBC becsületkódexe szerint is le lehet írni, pl. azt is, hogy XY-t előzetesbe vágták, mert azzal a gyanúsítják, hogy... Na mindegy, csak óbégattam kicsit, de térjünk rá a kedvenc autótolvajainkra. Okkal és joggal tette fel a kérdést eddig is mindenki, hogy mi a faszból van ezeknek pénzük luxusautókra? Hogy van az, hogy Barabás Róbert (alias Versace) oroszhegyi házának udvarán csilivili hintók "rejtőzködnek", aztán odalesznek valahol Moldvába/Moldáviába? Monnyuk. Nos, hát abból, hogy autótolvajok és csempészek! Miért, mit hittetek? Illetve, ezzel is foglalkoznak. Az alábbi linkelt dokumentumokból szépen ki fog derülni az érintettek neve, melyeket én le se írok, nehogy már kilógjak az erdélyi magyar médiából! (Ez vicc volt!) Szóval, 2012. július 12-én 23 házkutatási és 15 előállítási parancsot hajtottak végre Hargita, Kovászna, Vrancea és Bákó megyében. Egy nemzetközi bűnszervezet tevékenységeit fülelték le, ugyanis bérelt és részletre vásárolt, de ki nem fizetett autók értékesítésével foglalkoztak. A bizonyítékok alapján a szervezet tagjait csalásban való bűnrészesség, felbujtás, bűcselekmény általi haszonszerzés vádjával állították elő - írta a Székelyhon is anno. Hogy kiket kerestek, illetve, hogy hol/kinél tartottak házkutatásokat, sehol semmi. Eddig.... Hála egy szemfüles olvasónak, egy konstancai(!) internetes portálon sikerült fellelni azt az ügyészségi folyamodványt, melynek alapján engedélyezték a július 12-i házkutatásokat, illetve előállításokat. Kiemelve, de nem lefordítva/magyarítva itt a névsor, akiknél házkutatást tartottak, volt, akinek több ingatlanában, ezért az ismétlődő nevek, de más-más sorszám mellett:
Ez a díszes csipet-csapat az alábbi autókat lopdosta össze, nyilván többet, de ezeket a járgányokat tudták a bandához kötni:
Barabás Róbertről, alias Versace-ről hosszabban értekezik az ítélet: nem hagyhatja el az országot, nem léphet kapcsolatba az ügy többi gyanúsítottjával, semmilyen fegyvert nem tarthat és viselhet, illetve bármikor jelentkeznie kell a helyi rendőrségen pofavizitre, ha hívják. Nem árt figyelni a mi Verszinkre, és tüzelésre készen tartani a mobiltelefonokat. Ha a fenti gyanúsítottak bármelyikével sikerülne közös fotót készíteni, akkor jó eséllyel mehetne ő is az előzetesbe. De nyilván, senki se vállaljon kockázatos fotóriporteri munkát, nem ér annyit ez az aranytorkú autótolvaj. Foglalkozott az üggyel a Vreancea megyei Monitorul (Monitorul de Vreancea), nekik sikerült megszerezni a rendőrségi felvételeket, melyek az ottani házkutatások során készültek (lásd alant!). Költői kérdés, de hol vannak az udvarhelyi felvételek? Vagy csak a jó öreg Vreancea megyében készített ilyeneket a rendőrség? Ugyan már... Ui.: A linkelt dokumentumokat, cikkeket olvassátok át mindenképp, igaz, román nyelvtudás szükséges. Mintha a sors fintora lenne. Hazalátogatok, s hát nem ezekben a napokban lakoltatnak ki egy újabb családot a lakásmaffia újabb sikere miatt? A Kovács Tibor és Ilona történetét bő hónappal ezelőtt megírta már a Hargita Népe Udvarhely, a tegnapi végkifejletről, azaz a kilakoltatásról pedig a Székelyhon és az uh.ro is hírt adott. Ezt azért emelem ki, mert a helyi sajtó teszi a dolgát, ezt jó tapasztalni, hiszen ez azt is jelenti, hogy ha egy sértett a nyilvánosság mellett dönt, akkor már több helyre lehet fordulni. Ennek pedig örülni kell! Annak viszont nem, hogy az érintett család az utolsó utáni pillanatban fordult csak a nyilvánossághoz segítségért. Értem én, hogy szégyellni lehet, ha ilyen helyzetbe kerülünk, de az istenért, ha saját lakásunk forog veszélyben a büszkeségen és a szégyenérzeten túl kell lépni. Ez most túl későn történt meg, ezért (is!) zárulhatott ilyen dühítően és szomorúan a történet: utcára került egy család. Az ügyet a helyi lapok viszonylag részletesen megírták, így csak összefoglalom. Történt 2006-ban, hogy a Kovács család lakásfelújításra kölcsönt kért Pui Bélától (aki mellesleg Kovács Tibor egykori osztálytársa). 2000 lejt, melyről Márton József közjegyzőnél hitelesített szerződés is született. A kölcsönadási szerződésből viszont adás-vételi szerződés lett az idők folyamán, és Puiék tovább is adták a lakást másnak - Kovácsék tudta nélkül, nyilván. Aztán többször tulajdonost cserélt a lakás, a jelenlegi tulajdonos pedig most lakoltatta ki a családot. Perelt a család, persze, rendőrségi írásszakértő meg is állapította, hogy az adás-vételi szerződésen hamisított aláírás szerepel, ennek ellenére a marosvásárhelyi táblabíróságon jogerős ítélet született: érvényes maradt a szerződés. A család pénz hiányában nem fellebbezett tovább, így a jogi megoldás esélye is odalett. Rendkívül elkeserítő, hogy Kovácsék nem a perek idején kértek segítséget, fordultak nyilvánossághoz, mert így azoktól sem kaphattak segítséget, akik esetleg tudtak/akartak volna. Ezt okulásképpen mondom, ha bárki ilyen helyzetbe kerül, ne várja meg a végrehajtót, abban a pillanatban forduljon segítségért, hogy a csalás kiderül! Meggyőződésem, hogy egyre többen vagyunk, akik próbálnak valamit tenni, csak hát néma gyermeknek nem hallatszik a hangja. Rossz hírem van, nem is fog! És nem szégyen segítséget kérni. Szokásomhoz híven közzéteszem a hozzám eljutott dokumentumokat, melyek ha egyébre nem is, de arra jók, hogy ismét megerősítsék, kik azok a csalók, akik köztünk járnak. Vidd a hírt te is! Ui.: Kovácsék találtak albérletet, de gond nekik kifizetni a 160 eurós lakbért + a bútorok szállítási költségeit. Kovács Ilonát a Székelyhon (0266–218361) titkárságán keresztül érhetik el azok, akik támogatni szeretnék. Ugye összedobjuk ezt a pénzt? De ez nem is kérdés.               |   Támogasd az ingyenes jogi segélyszolgálatot!Ingyenes jogi segélyszolgálatot kívánok létrehozni az udvarhelyi maffia áldozatai számára. Támogasd te is!
Bármilyen összegű támogatást továbbra is lehet küldeni itt!] Indulásként 50.000 Ft összeggel támogatom a szolgálat beindítását. Eddig további 275.000 Ft felajánlás érkezett, azaz 325.000 Ft-ra várom olyan udvarhelyi civil szervezet jelentkezését, amely az inkognitó védelme mellett felvállalná az állandó ügyfélszolgálatot!  RovatokUdvarhely - élőHála a Scribd-nek, nem gond többé felhasználóbarát környezetben közölni nagy, száraz, de néha igencsak szükséges dokumentumokat, tanulmányokat, háttéranyagokat.
 |
RSS Feed