FEKETE-FEHÉR

Pontosabban ne is a Fekete-Fehéret, hanem azt a munkát, melyet az udvarhelyi, székelyföldi alvilág, illetve rosszfiúk viselt dolgaira fordítunk. A fejedelmi többes lassan indokolt, mert már nem vagyok egyedül. Egyre többen leszünk, akik tevőlegesen is részt veszünk ebben a munkában.

Miért támogasd a Fekete-Fehéret? Mert Udvarhely és Székelyföld sötét oldalával itt minden bizonnyal találkozol. Minden bejegyzésünk (hála a közösségi médiának - is: Facebook, Twitter, Pinterest stb.) megjelenése napján eléri a 6-7000 egyedi látogatót, az 5-6 napos ún. lecsengése során pedig nem ritkán a 15-20 ezer egyedi látogatót is. A jelek szerint hozzánőttünk ezekhez a hírekhez, azaz elvárják, elvárjátok, hogy a fontosabb dolgokkal, esetekkel mi is foglalkozzunk. Azokkal is, melyeket a helyi média talál meg.

Miért támogasd a Fekete-Fehéret? Mert vannak költségei a fenntartásának. Nyilván akkor is működik tovább, ha egy fitying se érkezik, mert ez nem pénzkérdés. De tessék, annyian és annyiszor mondtá(to)k, hogy támogatjátok tevékenységem, többé nincs kedvem megfosztani senkit ennek lehetőségétől ;-).

Vicc ide, vicc oda, 2010 óta működik a Fekete-Fehér, eredményességét, hasznát megítélni nyilván nem nekem tisztem, de ha úgy érzed, hogy havi 2-3 sör árával segítenéd ezt a munkát, hát rajta. És köszönjük!

Szőke László
 

Az alábbi videóvallomás egy kb. 8 perces felvétel vágott változata. Nyilván kiderült mindenki számára - ha nem, hát most mondom -, hogy a beállítás szándékos, ellenfényben nem felismerhető az egykori Pui-banda tagjának arca. Hangja persze az, de szándékosan, hogy Puiék is felismerjék, kiről van szó. Ez üzenet nekik is.

Hogy értékes-e a vallomás, s ha igen miért? Hát, több okból is az. Elsősorban azért, mert egy közülük való mondja el azt, amit mindannyian tudtunk/tudunk már évek óta: hogy miként is működik a Pui-család. Másodsorban az a pozitívuma ennek a felvételnek, hogy azok is, akiket különben könnyű fenyegetni, zsarolni kiszolgáltatottsága és családi körülményei miatt, nos, ők is megtalálnak. Megtalálják a nyilvánosságot. És ez nagy dolog, hiszen emlékszünk még arra, hogy Udvarhelyen nem sikerült akkor sem szem- és fültanúkat találni, ha tucatnyian voltak.

Ennek vége van, Puiékon már az nem röhög csak, akinek éppen fogát húzták, s fájdalmas a röhögés. A nyers (hang)erő csak akkor félelmetes, ha tartunk tőle. Illetve akkor, ha nincsen kihez fordulnunk segítségért. De jó hírem van, egyre többen vagyunk, akik nyíltan vagy kevésbé nyíltan, de készek tenni azért, hogy ez a söpredék a helyére kerüljön.

A felvételt nem én készítettem, ha úgy tetszik amatőr felvétel, de ez nem von le semmit abból a tényből, már nem ún. magányos farkas(ok) vívják ezt a szélmalomharcot vagy mit. Többen vagyunk, egyre többen leszünk. Jó hír ez nekünk, rossz az udvarhelyi söpredéknek. És így van jól - még ha kissé patetikusan is hangzik. Dehát mindig így hangzanak a nagy dolgok ;-)…

Epilógus

Tisztában vagyok azzal, hogy a fejétől büdösödik a hal. Ilyen értelemben nem a Pui-család a legnagyobb gondja ma Székelyudvarhelynek -- maffiákok-fronton, ugyanakkor ezt a famíliát is le kell már egyszer rendezni. Hát ezért kúszik vissza a Pui-család gyakrabban a Fekete-Fehér bejegyzései közé. És csak ezért!

Jó lesz ez a bejegyzés. Amolyan újévi üzenet idegeneknek és kevésbé azoknak. Csak mondom. Mert jól esik. És az is jól esik, hogy ezt a gesztenyét nem én kapartam ki, hanem Imre Gábor. Azoknak a srácoknak az egyike, akik anno összetűzésbe keveredtek a Pui család apraja-nagyjával. Igen, ez az ő sztorija. S hej, de jó sztori!

Előrebocsátom, hogy csak látszólag jogi útvesztő az alábbi levél, hiszen ez inkább vallomás. Annak leírása, hogy évek alatt miként alakulhat egy ilyen konfliktus, melyben a sértetteket mindenki arra kéri, hagyjanak fel saját igazuk keresésével, úgysincs semmi értelme, esélyük sincs, hogy nyerjenek. Bla-bla.

Ezzel szemben az igazság az, hogy van esély. Itt egy példa, hogy miként...

Nem kell arról írnom, hogy mi volt a mostani történet előzménye, azt Udvarhelyen mindenki ismeri. A történetnek ez a szála akkor indult el, amikor 2012 végén és 2013 elején lezárult a pereskedés: első- és másodfokon (a székelyudvarhelyi bíróságon és a csíkszeredai törvényszéken; tovább azért nem volt folytatható mert a bűncselekmény súlyossága nem adott rá lehetőséget).

Ekkor döntenünk kellet nekünk, DAVIDnak, ATTILÁnak és nekem, hogyan tovább, mit tegyünk: elégedjünk meg vagy pedig folytassuk jogi eszközökkel hadakozást?

Tekintettel arra, hogy milyen természetű a Pui-család (apa-fia és a járulékos kör), úgy döntöttünk nem engedünk a nyomásból és így vagy úgy, de nem adjuk át az agresszor szerepét ebben a konfliktusban (NEM CSAK AZ AZ AGRESSZOR, AKI FENYEGET, AKI TETTLEGESEN CSELEKSZIK, hanem az is, aki nyíltan szembemegy a szokványos eljárásrenddel - mondjuk! -, és az eseményeket tudatosan próbálja befolyásolni). 

A büntetésük anyagi vonzatát láttuk egy olyan pontnak, amivel érdemes foglalkozni, ennek okaként bírósági végrehajtóhoz fordultunk. Jeleznem kell, hogy Székelyudvarhelyen azt tanácsolták, forduljunk más városban lévőhöz. Megtettük a megfelelő lépéseket, és elindítottunk egy ilyen eljárást is. Mindenki azt mondta fölösleges, hosszas lesz és eredménytelen. Ezek után ismét egy sor nehéz döntés következett.

Orbán DÁVID úgy döntött, külföldön próbál szerencsét, pontosabban a francia idegenlégióban, mivel az itteni lehetőségek és kilátások számára szűkösek voltak. Ő 2013 március óta nem él itthon, de anyagi és erkölcsi támogatása rendületlen. Egy közeli barátunk észrevétele, hogy az győz idővel, akinek több barátja és pénze lesz.

Szentannai ATTILA nem vállalta az ügy vitelét csak támogatólag, ő visszatért a megszokott életéhez, prórbálta kerülni a konfliktusokat és ott folytatni, ahol abbahagyta 2011-ben.

Én közben már több konfliktusba keveredtem a helyi romákkal, többek közt ennek az ügynek a kapcsán, mivel kihívást és veszélyt láttak bennem, több verekedés és szóváltás alakult ki, az egyikben még kővel is megdobáltak (Budvár negyed). Ennek 2011-ben vége szakadt, Kolozsváron a BBTE történelem fakultásán beirtatkoztam Nemzetközi kapcsolatok szakra. Első év után felismertem, hogy ez jó ugyan, de több kell ennél. Ez a tudás jó és hasznos, de a folyamatban levő ügyekre és a jövőre tekintettel tudtam, hogy jogi szakképzettség is kell, mert a bírósági végrehajtás megakadt, különböző jogászok szerint ez az eset kifulladt, adjam fel a reményt, s örüljek annak ami sikerült, mert már az is nagy dolog, hogy elítélték őket.

2013-ban beiratkoztam a Dimitrie Cantemir jogi egyetemre, ennek kapcsán több jogászt ismertem meg és beszélgetéseink során felmerült, hogy mikben is vagyok én részes. Hamarabb kezdtem ezzel az üggyel foglalkozni komolyan ismét, mint ahogy azt reméltem.

Körülbelül egy évvel ezelőtt megkaptuk a kérdésre a választ, hogy hogyan is lehetne visszaszerezni a “befektetett” pénzt. Tudtuk, hogy még az anyósuk sincs a saját nevükön, a bírósági végrehajtó közölte, hogy végrehajtaná, ha lenne amit. Ezek után az összeverbúválodott jogász csapat kidolgozta pontról pontra a tervet.

Lévén, hogy nem voltak vagyontárgyaik saját néven, polgárjogi értelemben (szó szerinti fordításban színlelés) csak az acțiune în simulație nevű jogi eszközünk maradt. Ez egy bonyolult és gyakorlatban ritkán alkalmazott módszer arra, hogy a Pui-féléken vagyoni követeléseket végre lehessen hajtani.

Abban az esetben például, ha valakinek van egy háza, amit a tartozások miatt “elad”, azaz köt egy olyan szerződést, ami valójában nem is létezik, csak papíron, akkor a bíróság megállapíthatja annak fiktivitását és végrehajthatóvá teszi az adott ingatlant.

Jelen esetben viszont volt egy csavar, mivel a mi ügyünk nem fedte a konkrét példát. Valójában sosem volt papíron még egy gatyája sem a három delikvensnek, így egy atipikus példáját láthattuk a szimulációnak. Nem hiszem, hogy bárki azt merné mondani (Puin kívül), hogy a jól ismert BMW nem az ifjú Pui Béláé volt, csakhogy az papíron sose került sem az ő, sem az apja tulajdonába, így nem egy szerződés fiktivitását kellett megállapítani, hanem magát a tulajdonjogról szóló aktust, amire a Polgári Törvénykönyv ad is lehetőséget.

Mivel nem ismertünk erre példát a gyakorlatban, kíváncsian vártuk a végkimenetelt, de úgy gondoltuk ez nem lesz elég. Tovább gondolkodtunk, és a megoldás egy büntetőjogi eljárás lett, aminek keretén belül szerettük volna kérni az ún. "szimuláció" megállapítását. Picit részletezve: a szimuláció végkimenetele rendkívül kétes lett volna, ahogy azt már említettem, de úgy gondoltuk hogy a bizonyítási folyamatban növelhetjük ezzel a nyomást. Amit kitaláltunk, az a felfüggesztett büntetés visszavonásának kérvényezése, mivel az elítéltek nem tettek eleget a polgári kötelezettségeiknek (kártérítés fizetése), amit a bíróság megítélt. A bíróság nem vonja vissza a büntetés felfüggesztését, ha a felek bizonyítani tudják, hogy nem állt módjukban kifizetni a kártérítést.

Nem akartuk megkönnyíteni Puiék dolgát, az új büntető perrendtartás szerint kérelmeztük, hogy a bíróság első körben határozzon a szimulációról, mivel az bizonyítaná a tényt, hogy Puiék semmi szín alatt nem élnek egyik napról a másikra. Természetesen fényképeket is beterjesztettünk bizonyíték céljából a bíróság elé, hogy biztos legyen, ami biztos.

Eszünkbe jutott ugyanakkor, hogy ifj. Pui nem volt épp egy angyal, és ahogy azt az ősmagyarok tették a legenda szerint, leányt rabolt magának. Ez esetben lehetséges a felfüggesztett büntetés visszavonása vagy - ha az a végleges bírósági határozat előtt történt - annak semmissé nyilvánítása. Nem tudtuk pontosan hogy mikor is történt az incidens, de azt igen, hogy bizonyíték gyanánt és a bíróság befolyásolása céljából megemlítjük a dolgot.

Úgy képzeltük el, hogy a bíróság kedvezően ítél egy “chestiune prealabila” keretén beül a szimulációval kapcsolatban és ez bizonyítja a tényt, hogy Puiéknak lenne amiből fizetni. Reakciónak persze végig az abszolút tagadást és az együttműködés hiányát vártuk, ezért biztosak voltunk abban, hogy börtön lesz a vége, és mi majd a BMW-t szépen elárverezzük, abból majd megtérül a közösségnek tett "szívesség".

Így már három dolgot kértünk: elsősorban a szimuláció megállapítását, a felfüggesztés visszavonását és - amennyiben az alaptalannak bizonyul - a felfüggesztés semmissé nyilvánítását. Bármennyire felkészült az ember mindig közbejön valami. Senki sem számított rá, hogy Puiék fizetnek majd, mint a katonatiszt.

Persze sajátos kérelmünktől a bírónő “szoftvere” végzetes hibajelzést dobott: nem igazán értette mi is az a “chestiune prealabila”, gondolkodni és olvasni kellett volna, az pedig fáj, emlékszik rá az egyetemről, akkor csinált ilyet utoljára. Teljesen passzívan állt szokatlan kérelmünkhöz.

Puiék fizettek, a keresetet nem akartuk visszavonni, de a bíróság úgy gondolta - megegyezés után - nem maradt alapja, ezért elutasította. Mindemellett az ügyészség minden tekintetben felbőszülve és lapítva fogadta próbálkozásainkat, informális csatornákon érkezett a felháborodás moraja, hogy mit képzelünk magunkról, megint szerepelünk!? Nem láttuk értelmét fellebbezni, úgy gondoltuk, hogy olyasmit értünk el, amit nem sokan Udvarhelyen.

Id. és ifj. Pui Béla fizetett nekünk, ez a fontos. Egy csapat kölyöknek (18, 21, 22 évesek voltunk, amikor kipattant ez az ügy), egyszerű emberek gyermekeinek. Megmutattuk, hogy egy kis munkával hétköznapi emberek is szembeszállhatnak a maffiákokkal, és eredményeket érhetnek el.

Persze, ha nem fizettek volna, gyakorlatilag eredménytelen lett volna a munkánk, és csak perköltség maradt volna az egész cirkusz után. De íme, kell és lehet harcolni, ezt az üzenetet szerettük volna az udvarhelyi közösségnek átadni.

A továbbiakban nekünk nincs sem jogalapunk, sem lehetőségünk újabb jogi eljárásokat indítani, de mindenkit támogatunk, aki ki akar állni magáért.

Ha hinni lehet a szóbeszédnek, ifj. és id. Pui Béla januártól már más közösségeket boldogít Nyugat-Európában, ahol a tolerancia és a jogállam évszázados talapzatokon áll. Remélem ott ők boldogak lesznek, mert mi nélkülük igen. És ha mégis tévedek, akkor csak annyit mondhatok: igaz ugyan, hogy ez CSAK A VÉG KEZDETE, de mi a végére jártunk.

Hol? Hát hol, Udvarhelyen (is), hol máshol. Miért, mit hittetek, hogy kutyából szalonna lesz? Lehet, csak ahhoz a disznókat génkezelni kell…, ugyanis azt elvárni, hogy egy autótolvaj nem csal akkor is, amikor egy luxusjárgány nyomán ül, nos, lehet ugyan, de nem érdemes.

Megszívta egy marosvásárhelyi áldozat is, aki autót akart vásárolni. Ott cseszte el, hogy Szígyártótól. Biztosan nem olvasta a tranzakció előtt a Fekete-Fehéret. De jöjjön Ravasz Róbert Csaba, a továbbiakban Robi beszámolója.

Hát, hogy lehet olyan lúzer valaki, hogy úgy cserél autót, hogy nem kapja kézhez azonnal az autó összes papírját? Nézzétek, ebben most ne merüljünk el, maradjunk annyiban, hogy bizony lehet. Robi Marosvásárhelyről indult autót cserélni, de szerencsétlenségére Szígyártó Szabolcs (alias SZJ) volt a partnere ebben az “üzletben”. A díl röviden az volt, hogy elcserélik egymás autóit és Hawai. Első látásra Robi jart jobban, ugyanis ő “csak” egy 8-as Audit adott az X5-ös BMW-ért.

De nem. SZJ rövid úton túladott az általa kapott autón, azaz eladta, Robit meg elkapta a rendőrség, hogy lopott autóval furikázik. Még 36 órás vizsgálati fogság is lett belőle Szatmárnémetiben, ugyanis autólopással gyanúsítják. Szerencséje volt, ugyanis bizonyítani tudta, hogy a lopás idején ő nem tartózkodott ott, ahonnan elkötötték az autót. De azt hiszitek, hogy ezzel vége a történetnek? Ugyan már, még csak most kezdődik...

Az autócserére Székelyudvarhelyen került sor 2013. december 20-án, ott adta át Szígyártó Szabolcs a X5-ös BMW-t az Audi A8-asért. Adásvételit nem kötöttek, majd másnap, szóld a díl, de megtörtént a csere. Robi azonban másnap "felébredt": valami bibi kell legyen ezzel az X5-össel, ha ilyen olcsón hozzájutott, s megpróbálta visszacserélni. Szígyártó nem zárkózott el -- szóban -- a visszacserétől, csak éppen egy nap alatt eladta az Audit Verszinek (Barabás Róbertnek), vele is vissza kell csináljon mindent -- szólt a rizsa. Aztán nem történt semmi, Robi 23-án elutazott Budapestre az X5-össel.

December 26-án rendőrök várták Robit egy budapesti benzinkútnál, ugyanis kiderült, hogy az X5-ös lopott, Szatmárnémetiből kötötték el. Robi december 30-án hazajött Marosvásárhelyre, hívta Szígyártót, hogy né, mi zajlik, SZJ nagyvonalúan nyugtatta azzal, hogy majd "elintézzük", aztán letette a telefont.

December 31-én SZJ ment föl Marosvásárhelyre, meghallgatta Robi történetét, majd megígerte, hogy visszaadja az A8-ast, nem tudta, hogy lopott a BMW. Azzal annyi, illetve nem, mert SZJ most már papíron is eladta az Audit a csíkszeredai Demeter Beátának 15.000 euróért, de továbbra is ő járt az autóval. És elérhetetlenné vált Robi számára, SZJ többé nem válaszolt telefonhívásokra.

2014 január 17-én az éppen Budapesten tartózkodó Robi értesült, hogy SZJ is kint van az Audival, megtudta, hogy hol parkol az autó, aztán a nála maradt pótkulccsal szépen "elkötötte" azt SZJ alól. SZJ-éknek sikerült kikérni a biztonsági kamerák felvételeit, kiderült számukra, hogy Robi vitte el az Audit.

Szígyartó felvértezte magát Pécsi Pállal (tudjátok, Csiga, aki fellépett nálam is anno a telefonos fenyegetőzések során), és elmentek Robi lakására megmutatni, hogy ki a legény a lopott autók piacán. Nem jártak sikerrel, Robi nem sz@rta össze magát tőlük, elhajtotta őket a francba.

Na, erre SZJ és haverja, amolyan udvarhelyi módra megkeresték Robi barátnőjét, s őt jól össze-vissza fenyegették. Végül az asszony vette rá Robit, hogy adja oda az Audit SZJ-nek, nehogy "nagyobb baj" legyen. A családi békéért Robi eleget tett kedvese kérésének. Bánja már, de...

A lefoglalt lopott X5-ös BMW híre lassan Marosvásárhelyre, a román hatóságokhoz is eljutott: 2014. február 6-án 9:00 órakor házkutatás várta Robit vásárhelyi otthonában. Aztán Szatmárnémetibe szállították, s előzetesbe is csukták 36 órára. Szabadult, mert Robi bizonyítani tudta, hogy a lopás idején nem volt Szatmárnémetiben, de az eljárásnak nincs vége. Robi Audiját johiszemű vásárlóként Demeter Beáta kapta meg, SZJ bezsebelt az Audiért 15.000 eurót, Robi meg vádlott. És SZJ cifra sztorival állt elő. Hiába, van ebben tapasztalata...

A papírokból derül ki, hogy SZJ miként adja elő a hatóságoknak, hogy neki aztán nemhogy köze nincs az X5-ös BMW-hez, de nem is látta azt. Sőt, azt sem tudja, milyen egy X5-ös BMW. Még hogy elcserélte volna Robival egy Audi 8-asért!? Hazugság és ármány. Ő? Ilyet? Soha!

A SZJ által tett panasz szerint (lásd mellékelt kópiák!) BMW-ről ő nem is tud, de arról annál inkább, hogy 7.000 euróért vásárolta Robitól az A8-ast, és további 3.000-rel jött volna még, de nem kapta meg Robitól az A8-as törzskönyvét, és javíttatni is kellett az Audit 1.500 euró értékben, ezért csalás miatt fölnyomta Robit.

Elképesztő, egészen dörzsölt csaló, házasságszédelgő, zsaroló (vagy amit akartok) szedi áldozatait a hiszékeny "magyarkodók" között. Utóbbit nem pejoratív kifejezésként használom, ugyanis tényleg a nemzeti érzelmek felől cserkészi be áldozatait a

Székelyföldi Legény.

Ó, nagy magyar ő is, mindenkinek megjelenik az oldalán - lehetőleg dokumentálva -, aki számít ezen az értékfélen, de a jobboldali haknizó elit nagy részével már bratyizott valamilyen fesztiválon vagy székely találkozón, különösen Magyarországon.

Nyilván nem mondok újat, hogy a gyengébbik nem szerinti macsós(?) külseje (lásd mellékelt fotók!) a nők körében tette/teszi népszerűvé, őket sikerül kitűnően megvezetnie nagyívű, részletekben és rendkívül érdekes elemekben gazdag sztorikkal. Szegény sorsú, árva gyerek a mi Székelyföldi Legényünk, ennek "örve alatt" gyűjti Facebookon a maga és "a zügy" rajongóit, potenciális áldozatait.

Frissítés: A bejegyzés megjelenése után néhány órával felfüggesztette vagy törölte Facebook-oldalát, ami így néz(ett) ki. Kordokumentum következik:

Szőcs Gy. Levente

az anyakönyvezett neve, s nagyon rafináltan használja éppen aktuális szeretőjét, élettársát arra, hogy az ő számára kellemetlen ismerőseit kerülhesse, összezavarhassa, fenyegesse stb. Hónapok óta van tudomásom tevékenységéről, több áldozatával is kapcsolatba kerültem, így az is természetes, hogy kutakodásomról értesült. Az már viszont kevésbé - mármint természetes -, hogy kétszer is "leellenőrizte", vajon még tart-e az érdeklődésem?

Nos, rácseszett, mert igen. Nem csak az érdeklődésem, hanem több rendőrségi feljelentés kivizsgálása is tart. Ezek alapján most két ügyet dolgozunk föl annak reményében, hogy annyian osztják meg és olvassák el/terjesztik majd ezt a bejegyzést, amennyi szükséges e szédelgő csaló vadászterületéről (Facebook) eltüntetni a rajongókat, majdani potenciális áldozatait. Ennél többet nem is kívánhatok, sőt, célom is kifejezetten ez, ugye...


Befogadóit lopta meg

kb. négy millió forinttal - legalábbis a rendőrségi panasz szerint, melyet a neki lakhatást és munkát biztosító család tett ellene (lásd mellékelt dokumentum!).

Történt ugyanis, hogy emberünk stoppolt Magyarország nyugati felén, s föl is vette egy gyanútlan nő - vesztére. Székelyföldi Legény olyan szöveggel küldte meg szegény, kétgyermekes és istenfélő családanyát, hogy besírsz. A vájtfülűek többségénél persze rögtön kicsapta volna a biztosítékot a duma, de nevezett hölgynél nem, mert ő alapvetően szereti/szerette felebarátait. Ezt ráadásul még fokozta, hogy a nemzeti érzelmek hárfáján igencsak jól muzsikál (szavakban!) a mi legényünk

Valamint farag, kosarat fon, rááll a keze a munkára is, és mosolyog, csupa köszönet, hálás a helyért, ahol lakhatott, s a segítségért, pénzért, amiért ő is segített a ház körüli teendőkben - néhány hétig. A befogadó családnál töltött hónapok első szakasza idill volt, aztán a házigazdák egyik látogatója zsebéből eltűnt némi valuta. Székelyföldink gyanúba keveredett, s onnantól odalett a harmónia (lásd fotók!).

Addig szinte családtagként kezelték Leventét, de a megingott bizalom mérgezte a mindennapokat, egyre kevesebbet akart a "közösben" részt venni, napirendre kerültek a szívszaggató történetek, kerülte az érintkezést és bizony a háztáji munkát is (amit, ugye, a lakhatásért és ellátásért vállalt, önszántából és önzetlenül). Magányra volt szüksége neki(je), és egy szép napon megtörtént. A rábízott családi házból, a család távolléte alatt szépen összepakolt, s lelépett a kb. 4 milliós zsákmánnyal - áll a rendőrségi feljelentésben.

És innen felgyorsul, illetve mindenre kiterjed a Székelyföldi Legény "leválása" áldozatairól. Minden kapcsolati szálat igyekszik felszámolni, viszont azzal azért még bepróbálkozik, hogy megfenyegesse a családot telefonon: hátha elállnak a rendőrségi feljelentéstől. De nem, az megtörténik, a legényünk kihallgatására is sor kerül, bizonyítékok hiányában viszont elül/elhal az ügy. A család Svájcba költözik, Székelyföldi legény pedig új babérokra tör...


Hej, szelerem, szelerem

Ö, izé, én egy pillanatig se turkálnék senki magánéletében, ha a fene nagy szelerem nem végződne, végződött volna szintén rendőrségi följelentéssel. És Székelyföldi legényünknek akkora szíve van, hogy csuda, s abban többeknek is hely van. Egyszerre. Egyelőre csak egyikük tett följelentést, de ami késik nem múlik. Ejsze.

Folytatás hamarosan


Ui.: Természetesen Székelyföldi legényt kerestem, megjelenés előtt és után is, nem sok sikerrel. Nem hajlandó egyelőre valaszolni, reagálni a megjelentekre. Majd a "rendőrség eljárása után" - jelentsen ez bármit is.

Bizonyára olvastátok a péntek hajnalban történt és fegyverhasználattal végződő történetem. Néhány megjegyzést, részletet meg kell osztanom az eddig napvilágot látott hírek, kommentek kiegészítéséül, mert több pontatlanság, néhol hülyeség is megjelenik.

1. Nem csak fegyvertartási, hanem fegyverviselési engedélyem is van Romániában és Magyarországon egyaránt. A román fegyverviselési engedélyem száma 236944, melyet 2013. július 16-án állított ki a Hargita Megyei Rendőrség. Minden olyan állítás hülyeség, hogy jogtalanul tartottam, viseltem volna fegyvert. Tekintettel arra, hogy használnom kellett a fegyverem, a rendőrségnek le kell folytatnia annak vizsgálatát, hogy a használat indokolt volt-e vagy sem. Ez rutineljárás, ráadásul személyi sérülés is történt, fülén sebesítettem meg egyik támadómat.

2. Támadóim nagyon részegek voltak, ítélőképességük határain túl. Miután elmenekültek, ők is kihívták a rendőrséget azzal a mesével, hogy én vártam őket, és többször rájuk lőttem. Egyikük képes volt lyukat fabrikálni a ruhájára, bizonyítandó, hogy rálőttem. A marhája elfelejtett az állítólagos lövés alá kék foltot eszkábálni, ugyanis a gumigolyó nem csak lyukaszt, hanem üt is. Elég rendesen.

3. Azzal, hogy magukra hívták a rendőrséget azt is megkönnyítették, hogy előállításuk, azonosításuk azonnal megtörténjen: önként és dalolva mentek be a rendőrségre. Én csak a fülsérülést szenvedett támadómat tudtam volna beazonosítani.

4. Arra játszottak rá, hogy biztosan nincs fegyverviselési engedélyem, s jól "megfognak". Netán elmeszelnek. Ráfaragtak. Ráadásul több lövésről regéltek a rendőrségnek elfelejtve azt, hogy sűrűn lakott tömbháznegyedben dördült el a lövés, tehát több száz fültanúja van az esetnek.

5. Egyetlen irányba, támadóim felé lőhettem csak, mert a fejem fölött a tömbház bejáratának betonfedése volt, tehát magam lőttem volna meg - jó eséllyel.

6. Nem célzott lövést adtam le, hanem támadóim felé lőttem, azt sem tudtam, hogy egyiküket eltaláltam. Ő később meglepetten tért vissza - akkor vérezte össze a tömbház bejárata előtti teret -, hogy szétlőttem a fülét, s így hogy megy másnap az öccse lagzijára!? No comment!

7.  Ekkor én "visszavonultam", s hívtam a rendőrséget annak bejelentésével, hogy önvédelemből kénytelen voltam használni fegyverem.

8. Semmilyen korlátozó intézkedést nem hozott a rendőrség velem kapcsolatban. Szabad mozgásomban sem korlátoznak, adategyeztetés történt, hogy az ügyészségi meghallgatás időpontja előtt 2-3 nappal fel tudjanak hívni magyarországi telefonszámomon.

9. Facebook-bejegyzésben is közöltem, hogy a támadóm - aki lefejelt - nevét  én nem hozom nyilvánosságra a családjára való tekintettel. Csak ellene tettem följelentést, a másik két támadó - mivel fizikailag nem bántalmaztak - ellen nem tettem terhelő vallomást. Fiatalok, részegek és buták voltak.

10. Semmi váratlan, kiszámíthatatlan nem történt. Csak idő kérdése volt, hogy a Fekete-Fehéren megszellőztetett ügyek szereplői közül mikor talál meg úgy valaki, hogy részegen vagy belőve bepróbálkozzon. Megmondtam, írtam, figyelmeztettem: minden törvényes eszközzel igyekszem megvédeni családomat és magam. Politikus, köztisztviselő stb. nem akarok lenni, nem érdekel(ne) az sem, ha a kacifántos román joggyakorlat elmeszel valamiért, például indokolatlan fegyverhasználat miatt. Rossz hírem van: esetünkben ez nem játszik. 

Örömmel osztom meg ezt a videót, mert van benne valami, ami közös. Bennünk. Köszi UH.ro!

Vártam és kivártam, hátha. Hát, nincsen hátha! Id. Pui Béla élettársa, Varga Erzsébet halálának körülményei ugyanolyan homályban maradtak, mint ahogyan az udvarhelyiek többsége elképzelte - vagy inkább természetesnek tartotta!? Nem akartam közéjük tartozni, különösen, miután értesültem arról, hogy a megyei rendőrség illetékesei is "dokumentálták" a halál körülményeit (csíki nyomozók jártak az udvarhelyi kórházban az eset kapcsán), sőt id. Pui Bélát meg is hallgatta a rendőrség a történtek másnapján.

Most már tudom, hogy meglepetések nincsenek, megdöbbentő, hogy a rendőrség még csak ki sem vizsgálja a sok szempontból gyanús halálesetet mondván: Varga Erzsébet (áldozat?) természetes halállal hunyt el, szívinfarktusban, és külsérelmi nyomok sem utaltak idegenkezűségre. Mindezt, nyilván, szóban, a sajtó érdeklődésére osztotta meg a nagyérdeművel a Hargita megyei rendőrség szóvivője. De vegyük sorba...

Elsősorban az döbbentett meg (a temetést megelőzően több napot töltöttem Udvarhelyen), hogy egy látszólag személyes tragédia mennyire tematizálhatja a székelyudvarhelyi közbeszédet: gyakorlatilag mindenki erről beszél(t) napokig. Már önmagában ez is aggasztónak tűnik, hiszen ki is az az id. Pui Béla, aki ennyire foglalkoztatja az udvarhelyieket? Nagyon összekeveredtek Udvarhelyen a dolgok, amikor olyanok válnak állandó beszédtémává, még ha pletyka szintjén is, akikről max. a helyi lap utolsó oldalán kellene olvasnunk, a bűnügyi rovatban. Tényleg mindenkinek természetes, s csak velem van a baj, amiért abnormálisnak tartom, hogy a helyi bűnözés önjelölt alakja legyen a téma mindenhol? Nyilván nem, mert a Pui család tüntetően, szinte minden szabályt áthágva gondoskodik arról, hogy Székelyudvarhely mindennap szembesüljön jelenlétükkel.

Erősen strucc és a homokközeli viszonyok uralkodhattak el a helyi döntéshozói és rendőrségi-ügyészségi fejekben, ha normálisnak tartják, hogy ez a törzsi, családi szálakkal is össze-vissza csomózott bűnözői csoport/család állandó részvételt kérjen (és kapjon!) a helyi mindennapokban. Holott az udvarhelyiek többségének tudnia se kellene ennek a bandának a létezéséről. (Nekem még csak-csak, de én lennék a kivétel, ugye...)

Másodsorban az a megdöbbentő, hogy nyílt titok: id. Pui Béla élettársa nem éppen természetes viszonyok között hunyt el, hogy a körülményekről ne is beszéljünk, de erről majd később. Szóval, több forrásból is megerősítve (nem tartozik ide a törvényszéki orvosi jelentés, illetve annak nyilvánosságra került kivonata!) egyértelmű, hogy Varga Erzsébet kómában került kórházba, magán viselve a mérgezés/túladagolás minden rendű és rangú tünetét. Nem kell patológusnak vagy boncmesternek lenni ahhoz, hogy a test(felszín) szemmel látható jegyeiből ne lehetne a mérgezés vagy túladagolás diagnózisát felállítani. A szívinfarktus ráadásul nem ok, hanem következmény. Meglep, hogy a rendőrség, de még a kórház se fontolta meg, hogy érdemes lett volna minden kételyt eloszlatni különösen annak ismeretében, hogy id. Pui Béla lesz lassan a helyi Vasszékely, mellesleg szöges ellentéte mindannak, amire mi, gerinces(?) székelyek büszkék lehetnénk.

Apropó körülmények. Az idegenkezűség gyanúját mindenképpen fölveti - még a laikusok számára is -, hogy az áldozat és id. Pui élettársi viszonya nagyon megromlott, aminek az egész Kossuth Lajos utca is többször volt szem és fültanúja. A nyilvánosan is elhangzott fenyegetőzések is okot adnak arra, hogy ne lehessen kizárni annak lehetőségét, hogy Varga Erzsébet halála nem feltétlenül véletlen. Ezt a gyanút erősíti az is, hogy bár az áldozat nem volt egyedül, élettársa szinte "bevárta" a visszafordíthatatlant saját lakásukban. És akkor még nem is idézem azokat a magas frekvencián szórt szitkokat, melyek a mentők kiszállásánál, a kórház területén elhangzottak a haláltusa idején. Nem idézhetem, mert ezek tanúit sodornám kellemetlen helyzetbe.

Persze, persze, ez "csak" konteó, összeesküvés-elmélet, de éppen ezért kellett volna minden szinten példás átláthatósággal és alapossággal kezelni ezt a halálesetet. E helyett mit kaptunk? Még sűrűbb ködöt, mely azt erősíti, hogy Székelyudvarhelyen bármit meg lehet úszni. Egyeseknek. Hát, ezek után joggal öklendezi föl ez a közösség az ilyen történeteket. És ez még csak a jéghegy csúcsa. Azóta is. Megkockáztatom, ma szégyen székelyudvarhelyinek lenni.

Frissítés - 2013. július 20-án, 19:10
Kevéssel 19 óra előtt hívott telefonon az elhunyt Varga Erzsébet testvére, Varga Sándor (alias Lili), id. Pui Béla sógora. Meglepően higgadtan elmondta, hogy ő beszélt személyesen a törvényszéki orvossal, szerinte nincs szó arról, hogy a sógora szándékosan követett volna el bármit is. Az érintettség okán beszélni akartam id. Pui Bélával is a Lili által megadott mobilszámon, egyelőre nem válaszolt. (Előfordulhat, hogy amiatt, mert a mobilszámom rejtve maradt. Feloldottam, holnap ismét próbálkozom. Jövök majd a részletekkel!)

Frissítés - 2013. július 22-én, 07:57
Július 21-ről 22-re virradóra, hajnali 3 óra körül, eddig ismeretlen tettes benzinnel fölgyújtotta Varga Sándor (Lili) piros Mercedes-ét Szombatfalván. Az autó teljesen kiégett.

2013. május 25-én, szombaton kijutott nekem, azon túl, hogy útban Kolozsvár fele lerobbant a motorom az M3-as autópályán Budapest-Debrecen között, még befutott egy-két bunkó hívás is, ami különben szokványos, csak most éppen a szokásoshoz képest rosszkor találtak meg.

Az úgy van, hogy több telefonhíváson bonyolódik, amíg a biztosító számára kiderül, tényleg szerződéses ügyfél vagy-e, éppen hol vagy, hány perc múlva és honnan tudják küldeni a motormentő járgányt. Nyilvánvaló, hogy több hívás ilyenkor rejtett számról történik - nem egészen értem, hogy miért, de ez van -, ezért fordulhatott elő, hogy ez a magaskultúrájú Cinciri Béla (Versace, alias Barabás Róbert oroszhegyi csicskája) is elért rejtett számról. Ott talált meg hívása az autópálya leálló sávjában.

A hülyeségre éppen nem voltam vevő, amúgy is ezerszer hangsúlyoztam, mondtam, írtam ezeknek a nagyon ráérős pitiáner bűnözőknek, hogy nekünk nincs mit beszélnünk se telefonon, se személyesen, legfeljebb az ügyvédjükkel, de velük is csak bíróságon, ha igen egyáltalán.

Hát így járt Cinciri, rövid úton elküldtem teremtő rózsafájához. (Kiskorúak kivételével bárki meghallgathatja az alig 12 másodperces beszélgetést.)

Borús napom egyből derűsre fordult, amikor az alábbi SMS-t kaptam kitől mástól, mint az agytornász Cinciri Bélától. Mert, ugye, ők is okosodnak, megtanulták, hogy a telefonjuk a beszélgetések rögzítésére is alkalmas, s fenenagy csapdát készítettek elő: a velem készült hangfelvétellel lebuktatnak az interneten vagy hol. Íme az SMS:

Persze, ez nem volt elég, a csapda szövevényes hálóját sokkal kuszábbra fonták, gyűszűnyi agyam 150 százalékát kellett használnom ahhoz, hogy rájöjjek, Hamupipőke is feladatot kapott e munkás szombati napon, telefonálnia kellett, nekem. Feltehetően azt remélték, hogy őt is elküldöm a teremtő szomorú rózsafájához, dehát nem gondolhatták, hogy már én is túlvagyok néhány mesén. Természetesen, csak utólag esett le, hogy telefonálóm dolgos Pipőke lehet, a Cinciritől kapott SMS után, ami későbbi, mint a "segítségkérő" hívás. Persze, Hamipipőke nem hívott vissza, merem remélni, hogy annyira jól esett a próbája, hogy memóriazavarba esett, vagy az udvari (szökő)kútban landolt a mobilja. Pipőkéknél ugyanis sosem lehet tudni... 
 

Viszont csak akkor tudtam, hogy 2013. május 25-e lesz eseménytelen napjaim koronázatlan szombatja, amikor kaptam még egy SMS-t, az alábbit. Ilyent elég gyakran küldenek és megvallom, aggódom nagyon, ugyanis a szerzők mindenike nemibeteg. Hát mivé lesz így az udvarhelyi alvilág, mi? Kérdem. 

Kedveseim, így jár az, aki nekifog trágyát lapátolni: akaratlanul is kap a szmötyiből, de én, mint konok és kitartó karakterkihordó már fölvérteztem magam orrcsipesszel. S különben se legyen finnyás az, aki ilyenre vállalkozik. Ez a bejegyzés azért született, mert adni akartam nektek, e blog olvasóinak egy kis szagmintát abból, amiben Székelyudvarhely nap mint nap tapicskol.

Miközben - két helyről megerősített információim szerint - Versace (alias Barabás Róbert) sebeit nyalogatja, s törött lábbal kénytelen a pacsirtaülőn (b)illegni, Dobos Róbert (Robi) pedig az itt is megírt késelése miatt előzetesben csücsül, Szígyártó Szabolcs monoklija hamar begyógyult. Jólértesültek szerint ugyanazoktól a malomfalvi fiúktól kapott egy kujakost, akik Verszi törött lábáért is felelősek. Ez is amolyan virtusbunyó volt, nem is akarok több karaktert szánni rá.

Arra viszont igen, hogy Szígyártónak, ha a malomfalviak nem is, de az "üzlet" azért bejött: kb. 100 ezer eurós kisautóban (Aston Martin?) caplat erre-arra, zavarva az amúgy szépen egyirányúsított székelyudvarhelyi forgalmat és légkört, de koránt sem zavarva a helyi adóhatóságot, például. Egyszer már súgja meg nekem valaki, hogy Szígyártó kiterjedt üzleti hálózatának vajon melyik ága hozott éppen ekkora hasznot, mert azt akkor a helyi vállalkozókkal is meg kellene osztani - meg Facebookon, persze -, hogy mindenki tudjon saját üzleti tervébe is alászállni, ne csak magába. Netán egy ilyen hintóba - be!

De hagyjuk most kicsit pihenni/gyógyulni a fiúkat, hiszen van itt más is. Diáknapok, 2013. május 9. délután három óra, városközpont, aholis kicsi Pui rámutat egy tizenéves fiúra, akit apja (id. Pui) semmilyen elővigyázatosság nélkül - a tömegben - egyszerűen leüt, illetve lekever neki két istenest.  Vér is folyik, látják vagy százan, a térfigyelő kamerák az eget kémlelik, persze, aztán mégis elsimul a dolog. Azaz mégsem, mert azért születik egy hír és egy jegyzet is az esetről az uh.ro-n. És azzal annyi.

Beszéltem a sértettel, ő nem csinált - önmagában sem - nagy ügyet az egészből, de rendőrségi feljelentésről nem tudok, eljárásról végképp nem, pedig a Pui család tobzódik a felfüggesztett büntetésekben, egy újabb bűncselekmény rács mögé juttathatta volna őket. Mert ezek sz@rnak bele a pofánkba, meg a rendőrségébe is, nyilván, de ez legyen az ő saruk. És nem, nem engesztel csöppet sem, hogy rá egy-két napra a két Pui egymást is összeveri, illetve, hogy van 500 eurójuk arra, hogy a(z el)hallgatást megvegyék.

Látszat és látszaintézkedés, na az van dögivel. De tényleges akarat arra, hogy ezek a viszonyok gyökeresen megváltozzanak, csak nyomokban. És akkor még nem is beszéltem a Mokka-Jungle háborúról, de arra is sor kerül.

Frissítés - 2013. május 21., 18:00
Puiék ügyében - mint kiderült - volt följelentés kb. két napig, amit aztán visszavont a sértett a Pui-család könyörgésére, illetve némi vigaszdíj ellenében.