FEKETE-FEHÉR

Off. Másodszor írom újra ezt a bejegyzést, az első változat elszállt. A francba! On.

Frissítve: 2011.09.09., 14:30-kor! Örömmel értesültem, hogy mind az uh.ro, mind a Székelyhon megelőzött. Ezt csak azért hangsúlyozom, mert valaki ma megkérdezte, hogy nem fontos részt venni a hírversenyben? Nem, sőt, az lenne az ideális, ha rám, a Fekete-Fehérre nem is lenne szükség. Bár fene tudja, hogy van-e egyáltalán ;). De lapozzunk...

Történt hétfő hajnali fél háromkor, hogy a Bethlen lakótelepen cirkáló járőrök gyanúsan lassan guruló Volvo-ra lettek figyelmesek. (Frissítés - Egy környékbeli szemtanú szerint a rendőrök várták az "eseményt", azaz fülesük volt, mert egy régi Daciában várakoztak.) Megállásra szólították föl, de a két autótolvaj angolosan távozni akart. Erre az anyósülésből kikapták a 25 éves, segesvári Ehry Leventét, és ártalmatlanná tették. A 22 éves, udvarhelyi Karsai István Levente menekülöre fogta, de három figyelmeztető lövés után, három célzottal sikerült kilőni az autó hátsó gumiabroncsát, így hátrahagyva a Volvo-t, futva menekült el Karsai a Lakatosok utcában. Ma, hétfő délelőtt ő is feladta magát, miután kiderült, hogy országos körözést adtak ki ellene.

Apró adalék, hogy P. L-hez, a Volvo tulajdonosához másfél év alatt kétszer is betörtek, és az egyik alkalommal elemelték a Volvo kulcsát is. Első ránézésre ez jelenthetné azt is, hogy a most elfogott két elkövető volt a betörő is anno, de inkább az a valószínű, hogy a kulcsot át-/eladták nekik, vagy a megbízójuktól kapták meg a biztos zsákmány reményében. Kiderült az is, hogy a Volvo-n próbagyújtást végeztek szombaton, akkor tesztelték, hogy a megszerzett kulcs működik-e. Működött, mert az egykori betörést követően a szakszerviz csak sima kulcsmásolatot küldött a tulajdonosnak, elfelejtették közölni vele, hogy a biztonsági rendszereken semmit sem módosítottak.

A két elkövető nem ismeretlen sem a rendőrség számára, sem a helyi éjszakában. Ők voltak azok, akik miatt hónapokkal ezelőtt a G. üzemeltetője följelentést is tett a rendőrségen, mert aktuális dorbézulásuk alkalmával lefújták gázspay-vel az egyik vendéget, majd két kocsmával odébb törtek-zúztak is kicsit. Mindkettőjüknek van már priusza.

A történetben sokkal fontosabb, hogy dicséretet érdemelnek az eljáró rendőrök. Remélem feletteseik is hasonlóan gondolják, és nem hagyják elsikkadni az esetet, hogy volt bátorságuk határozottan föllépni abban a városban, ahol különben a helyi maffiákok amolyan billogként viselik luxusautóikat.

Apró részlet, hogy még nem tudni, a járőrök közül pontosan kinek is sikerült szétlőni a gumiabroncsot. Mondom, apró részlet ez csupán, mégis, elismerésem, a Fekete-Fehér adakozó olvasóinak elismerése gyanánt 50.000 forint jutalmat ajánlok föl a jól célzó rendőrnek, amennyiben a rendőrségi szabályzat és feletteseik engedélyezik a civil dicséretnek ezt a formáját. Tudom, az összeg jelképes, de kérem a gesztusra koncentrálni, ha lehet!

Kíváncsi vagyok a járőrök nevére is, egy nyilvános elismerést névre szólóan is megérdemelnének. Erre még visszatérek, de névtől függetlenül: szép volt, fiúk! (Frissítés - Nem lesz névsorolvasás, mert az érintett nyomozók nem kérnek a nyilvánosságból.)

(Frissítés - A bejegyzést követő napon, szeptember 6-án próbáltam bejutni Niţică Constantin udvarhelyi rendőrparancsnokhoz tisztázandó a jutalmazás lehetőségeit, illetve megtudni az eljáró rendőrök nevét, de a megyei rendőrségi szóvivőhöz irányított. Így írásban vagyok kénytelen érdeklődni.)
 
Szavazz, ha egyetértesz, akkor is, ha nem! Köszönöm.
 

Frissítés: 2011.09.09.
A 3905/268/2011-es számú ügyiratot 2011.09.05-én iktatták, melyben az udvarhelyi ügyészség kéri Ehry Levente (született 1985.12.29-én Kolozsváron, jelenleg segesvári lakos) előzetes letartóztatását. A bíróság 29 napos előzetest hagyott jóvá.

A 3922/268/2011-es számú ügyiratot 2011.09.06-án iktatták, melyben a helyi ügyészség szintén kéri Karsai István Levente (22 éves, udvarhelyi lakos) előzetes letartóztatását. Ezt a folyamodványt a bíróság nem találta megalapozottnak, és csak 30 napos településelhagyási tilalmat rendelt el Karsaival szemben. Karsai feltehetően azt állítja, hogy nincs köze az autólopáshoz és tuti alibivel rendelkezik.

A fellebbviteli (megyei) bíróság felülbírálta az alapfokon született döntést: Karsai mégis előzetesbe került. (Köszi Vigilantinak a linket!)

Karsai István Levente (22) egyike volt azoknak, akiket a 2011. márciusi, többhelyszínes razzia során előállítottak a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus elleni Igazgatóság (DIICOT) nyomozói. Akkor bizonyítékok hiányában szabadult, és sajtóhírek szereplője is volt, mint ártatlanul meghurcolt áldozat. Kisstílű, de sok mindenre képes "rosszfiú", amolyan csicskás..


Nem igazán tartom valószínűnek, hogy a mostani autólopási kísérlet egyéni akció lenne, sokkal inkább tűnik megbízásosnak, azaz a Volvo-t nem ő értékesítette volna, hanem a megbízói, ő és társa csak a "mocskos" munkát végezte.
 

Mérföldkő ez az interjú, mert készítése során Balázs Imre József (mellesleg, szintén udvarhelyi!) gondolkodásra kényszerített, át- és újragondolásra, mélyebb összefüggések keresésére, távlatok megvillantására, önkritikára.

Nyilván, nem közölném az interjút itt, hiszen olvassa el mindenki a Korunkban, akit érdekel, ha nem érkeznének folyamatosan olyan hozzászólások, melyekben arról értekezik a t. kommentelő, hogy mi a f@szt akarok vagy képzelek - magamról is akár.

Elsősorban azoknak ajánlom ezt az olvasmányt, akik ködben álló szamárként csóválják a farkukat, ha a Fekete-Fehér szóba kerül, netán néha beleolvasnak. Azoknak ajánlom tehát, akik feltehetően sosem válnak áldozattá, azaz a sértettek barikádján nem lesznek zászlóvivők sosem. A csendes tájbasímulóknak, akik ilyen-olyan üvegpalotáikból tekintenek le ránk, uccsó közemberre, a balf@aszokra, mindazokra, akik általában az ő hülyeségeik miatt szívunk.

Az ún. székelyföldi, erdélyi közéleti- és véleményvezéreket szólítanám meg, ha fogalmazhatok így, akik csak erősen illuminált állapotban keverednek a "pornép" közé, s akkor sem önszántukból, hanem mert seggrészegen ki vinné más haza őket?

Bár nem vagyok ágresszív (sic!) típus, ők azok, akiknek néha egyet le kellene keverni ahhoz, hogy homokkal telt fejükből legalább kivillanjon némi értelmet sugárzó, vizenyős tekintetük. Sajnos hajlok arra, hogy akkor is csak borjúként néznének, de nem látnának semmit...
 

A történet nem egészen egy hónapos, írt róla a Székelyhon és az uh.ro is, nevek nélkül. Van rendőrségi feljelentés, és fenyegetőzés dögivel. A csipet-csapat biztonságban érzi magát mondván, á, úgysincs tanú, s azt az egyet is megfenyegették, aki van/lenne. De nézzük mi is történt...

2011. július 25-én 1:30-1:45 között Kalapács Szabolcs barátnője elé ment az Aranyszarvas vendéglőbe, ahol Tóth Emő (a barátnő) dolgozik. Szabolcsot autóban várta Dobos Róbert, a máréfalvi Bara Árpád és Fodor Emil, mindhárman ismert figurái az udvarhelyi éjszakának. (Tévedésből egy teljes napig Barabás Róbert  - alias Versace - neve szerepelt Dobos Róbert helyett.)

A kocsma udvarán támadták meg ahogy szokták, hiénafalkaként. Leütötték, földre teperték, majd Emil és Árpád átadta a terepet Robinak, hogy a már földön fekvő Szabolcsot üsse-rúgja kedvére. Robi tette a dolgát: addig ugrált áldozata alkarján, amig az több darabra nem tört. Csak akkor hagyta abba, amikor a hely tulajdonosa rá nem szólt, hogy hagyja már végre abba. A verést kénytelen volt végignézni Emő, a barátnő is.

A kórházban műteni kellett Szabolcs kezét, szemhéját kétszer felvarrni és várni, hogy lesznek-e szövődményei a több bordatörésnek.

25-én az apa bejelentette a rendőrségen az esetet, az áldozatot meghallgatták kétszer is a kórházban. Emő is vallomást tett annak ellenére, hogy első alkalommal el akarták hajtani a rendőrségről azzal, hogy minek tanúskodni, úgyis visszavonja majd. Aztán mégis fölvették a tanúvallomást. Szabolcs családja összezárt, nem hagyják annyiban az esetet.

Dobos Róbert másnap azért még elballagott az Aranyszarvasba "beszélgetni" Emővel, azaz megfenyegetni, hogy ne beszéljen a rendőrségnek. Fenyegetőzése nem volt eredményes, információim szerint a lány a látogatásról is vallomást tett. Jelenleg itt tartunk...

A történetnek van előzménye. Körülbelül két hónappal ezelőtt Szabolcsot kiparancsolta az Irish Pubból Dobos Róbert. Hogy nyomatékosítson, baseball-ütővel még rá akart segíteni a pub udvarán, azonban nem jött össze neki: Szabolcs lefújta gázspay-vel. Az eset után többször üzenték Szabolcsnak, hogy kezét-lábát összetörik. Ez történt meg 2011. július 25-én, hajnalban.

Emőn, a barátnőn kívül van még tanúja az esetnek, az Aranyszarvas tulajdonosa. De ő nem akar beszélni a rendőrségnek a látottakról, fél, ugyanis állítólag a helyet ezek a fiúk védik, azaz védelmi pénzt fizet nekik. A fiúk nyugodtak, biztosan megpróbálnak alibit gyártani maguknak arra a nevezetes 25-re.

Hát így. Így történnek a dolgok 2011 nyarán Székelyudvarhelyen, szinte változatlanul. És ezek a köztörvényesek a kidobók, biztonsági emberek a Jungle Clubban meg az Irish Pubban. Nem is értem, hogy az udvarhelyi önkormányzat miért nem ad nekik (vagy ezeknek a szórakozóhelyeknek) további támogatást, elvégre teljesen normális, hogy visszaeső bűnözők védik az udvarhelyi fiatalokat. Ők, akiktől védeni kellene. Szép történet. Ez is!

Irodalmi és erkölcsi magasságokig nincs most kedvem eljutni ebben a bejegyzésben. Ez csak egy pici kis történet, ugyanazokkal a szereplőkkel. Mindig ugyanazokkal...

Ui.: A bejegyzés a családtól kapott információk alapján született, az érintettek bátran jelentkezhetnek saját variációjukkal. A történettel azért foglalkoztam, mert nem kocsmai verekedés, hanem szabályos levadászás volt.

Tegnap közöltem a tavalyi telefonos fenyegetéssel kapcsolatos nyomozásról egy bejegyzést, melyben megkerülhetetlenül közölnöm kellett adatokat is: azokat, akiknek a nevén szerepeltek anno azok a telefonszámok, melyekről megfenyegettek. Nem tehetek róla, hogy az egyikük, Mirabela éppen Szíjgyártó Szabolcs (alias SZJ) élettársa.

Az alábbi telefonhívás kevéssel ezelőtt érkezett, egészen pontosan 19 óra 11:05 perckor a +40-755-680086-as mobilszámról. Erős idegzetűeknek ajánlom csak, mert SZJ mind hangerőben, mind választékosságban hozza önmagát. Mondandójában benne van majdnem az egész családfám, sőt, a hátsóm is. Nyilván közreadom a felvételt - s eljuttatom a rendőrségnek is, hiszen ezek szerint nem állt le itt semmi -, mert titkot nem tartalmaz. Csak azt árulja el, hogy a fiúk most már kutakodtak kicsit utánam, hogy ki fia-borja vagyok. Immár ezt is megtudhatja a nagyérdemű, nem mintha eddig nem tudta volna. És igen, elhunyt édesanyám, amire ideges maffiákunk tesz is megjegyzést, ha azt lehet annak nevezni. Mondjuk, azt azért remélem, hogy SZJ (édes)anyjához is eljut ez a felvétel, bár igazából attól sem remélek semmit.

Nem is értem magam, hogy miért ment föl a pumpám a hívás elején, hiszen SZJ nem hazudtolta meg önmagát, de azért nézze el nekem a fennvaló, mi a francot képzel(nek) ez(ek) a f@szfej(ek)? Ez dzsungel? Vagy vadnyugat? Netán állatkert? Jó, jó, mondjuk én vagyok a majom, de akkor ő(k) mi(k)?  Gerinctelen véglény - és nagyon kíméletesen fogalmaztam, de ma ilyen kedvemben vagyok.

És nem kell túlértékelni sem ezt az egészet, SZJ-t nem tekintem semmilyen értelemben ellenfélnek, ellenségnek aztán pláne. Csak szomorú vagyok, hogy nekünk, Udvarhelynek alvilági (nagy)arcokból (értsd maffiákokból) is csak ilyen satnya kiadás jutott. Csessze meg!

Hallgassátok a felvételt, megéri!

Tudomásul kell venni, hogy nagyon lassan őrölnek az igazságszolgáltatás kerekei. Ha tetszik, ha nem. Saját ügyemben, azaz a 2010. júniusi telefonos fenyegetések ügyében tett feljelentésem csigalassúsággal halad, de legalább halad. Most derült ki, hogy a panaszfelvétel, illetve a nyomozás elindítását követően jogsegély-kérelemre került sor azért, hogy a romániából érkezett fenyegetések gyanusítottjait be tudják azonosítani.

Az eljárás az, hogy a rendőrség felfüggeszti a nyomozást, amíg az ügyészség le nem bonyolítja a jogsegélyt, azaz válasz nem érkezik a román hatóságoktól. Ez esetemben hat hónapba tellett, és még nincs vége. Ugyanis csak a híváslistámon is szerepelt mobilszámok alapján próbálták beazonosítani az elkövetőket, ugyanis a szálak nem értek össze: az általam küldött, az elkövetők (Barabás Róbert, alias Versace és Szíjgyártó Szabolcs, alias SZJ) személyes adatai lekésték az ügyészségi folyamodványt, így a visszaérkezett eredmény csak arra vonatkoztak, hogy ki volt HIVATALOSAN a mobil végén, amikor az ominózus hívások megtörténtek.

Nos, a SIM-kártyákat Lăncuţa Kinga és lánya, Mirabela (Szíjgyártó Szabolcs, alias SZJ élettársa) nevére vették, akik nyilván azt nyilatkozták romániai rendőrségi meghallgatásuk során, hogy a SIM-kártyákat telefonostól együtt elveszítették. Fogalmuk sincs, hogy hol lehet és ki használta azokat. Így az a válasz érkezhetett csak a román hatóságoktól, hogy az elkövetők kiléte ismeretlen. Azon meg sem lepődöm, hogy a Hargita megyei rendőrség - miközben tudva tudja, hogy milyen ügyről is van szó, hiszen igencsak hű olvasóim ;) -, meg sem próbálták összekapcsolni az ügyeket.

Hiába a Fekete-Fehéren megjelent személyes adatok, hangfelvételek, bocsánatkérő levél, melyben Versace és SZJ hamut szór a saját fejére, azaz elismerik a fenyegetés tényét, a Hargita megyei/udvarhelyi rendőrség finoman felejtett. Nyilván nem akartak kellemetlenséget a fiúknak. És különösebben nyomozni sem, végezték az elfedő papírmunkát, a valóság ismeretében. Megvallom őszintén, nem lep meg.

Ugyanis, ha nem akarnak eredményt, akkor nem is lesz eredmény. Legalább mindenki jól alszik.

Nos, újabb jogsegély-kérelem jön, mert most már eljutottak az ügyészséghez az elkövetők személyes adatai. Sőt - bár mellékeltem anno is minden hangfelvételt, azt is, melyben a harmadik, magyarországi fenyegető, Pécsi Pál Zoltán (alias Csiga) a fiúk nevében próbál "egyezkedni" - most már a nyomozati anyag része az a Duna TV-s felvétel is, melyben Versace elismeri, hogy ő volt a vonal túlsó végén, azaz ő fenyegetett. R-GO, a fenyegetők kilétéhez kétség nem fér. Persze, azért még kell minimum hat hónap, hogy ez hivatalosan is visszaérkezzen a román hatóságoktól úgy, hogy az elkövetők személyes adatait megkapják. Nem egyébért, csak hogy ne kelljen nekik különösebben nyomozniuk, hiszen nem akarok én plusz munkát senkinek, nem én!

Érdekes volt az is, hogy a napokkal ezelőtti rendőrségi újabb meghallgátosomon a főhadnagy (nem esik egybe azzal a századossal, aki indította a nyomozást!) arról érdeklődött, miként jutottam a személyes adatokhoz? Beszarás. Három forrást is meg tudtam jelölni, nyilvánosan is hozzáférhetőt, nehogy személyi adatokkal való visszaéléssel vádoljanak majd. Így aztán idéztem azokat a cégbírósági, illetve bírósági ítéletek nyilvánosan elérhető dokumentumait, ahol szerepelnek a fiúk személyes adatai. És beszéltem néhány hangfelvételről is, ahol maffiákjainkkal kapcsolatban vallanak egykori áldozatok. Jó hír azonban, hogy a szálak végül csak összefutnak, ha hónapok múltán is, ugyanis most már egy nyomozás apropóján keresik ki a nyilvántartásból SZJ adatait, melynek rögzítésére akkor került sor, amikor Szíjgyártót lopott autóban fogták el Budapesten. Versace (Barabás Róbert) adatait könnyebben megtalálja a magyar rendőrség, mert egy Interpolos körözés kapcsán már tartóztatták őt le Budapesten.

Örömködésre viszont semmi ok, de arra jó ez az eljárás, hogy betekintést nyerjünk az igazságszolgáltatás szomorú bugyraiba. Azt hiszem román térfélen is részese kell(ene) legyek valami hasonlónak, hogy közelről láthassam, tapasztalhassam meg a román rendőrségi, ügyészségi eljárási gyakorlatot, a Hargita megyeit.

Továbbá javallott minden esetben feljelentést tenni, ha nem egyébért, azért, hogy legalább az elkövetők, gyanúsítottak pontos adatait megismerhessük. Ezért kérek minden áldozattól valami hivatalos okiratot: a személyes adatok miatt. Különben nagyon nehéz bárminek is utánanézni, ha ugyanis nem együttműködő a hatóság, akkor rövid úton intéznek el azzal: nem szerepelnek adatok az általam keresett személyekről nyilvántartásukban. Oszt jónapot!

Ui.: Életem egyik leggyatrább vallomását írtam alá a rendőrségen, minden háromszavas mondatrészben volt legalább négy hiba. Az amúgy jóindulatú főhadnagyot nem akartam szembesíteni ezzel. Újra kellett volna írnom az egész jegyzőkönyvet, de nyomozó társa előtt nem akartam ilyen megaláztatásnak kitenni. Marha nagy szívem van na. Az.

És felejtsük el, hogy ez három napos csoda csupán!

Nyilván, én is olvasom, hogy bűncselekmény hiányában megszüntette a vizsgálatot a marosvásárhelyi ügyészség Márton József közjegyző ellen. Olvasom azt a nyilatkozatot is, mely szerint az aláírások a Tövissi féle ingatlanértékesítés közhiteles dokumentumain nem hamisítványok. Lélegzetvisszafojtva vettem tudomásul azt is, hogy a Hargita Népében megjelentek szerint, polgári per várományos alperese vagyok. Szóval, gebasz van igazság fronton.

Én a magam faramuci agyával viszont még mindig állítom, hogy fölöttébb gyanús és óvatosságra int, hogy Márton József közjegyző neve gyakran előfordul a problémás, lakásmaffia gyanús ügyletekben. Véleményem szerint, ez nem lehet véletlen.

Azt a fránya aláírást én is bevizsgáltatom egy magyarországi bűnügyi írásszakértővel, kerül, amibe kerül. Majd ha az is megérkezik, akkor fogom azt állítani egyértelműen, hogy márpedig a két aláírás egyezik. Addig csak azt tudom állítani, hogy a marosvásárhelyi ügyészség szerint az adás-vételi szerződésen szereplő aláírás hiteles. Ennyit és nem többet.

Továbbá azt se felejtsük el, hogy nem az aláírás hitelessége körül folyt a púrpárlé, hanem azon, hogy a mozgásképtelen eladó elcammogott Márton József irodájába, és aláírt. Mondta, nyilatkozta mindezt Márton József maga, igaz, az adásvétel körülményeinek még született két újabb változata, és mindkettőt Márton József közjegyző jegyezte. Szóval, nem oda Buda! Tudom, eszem én még forró kását, de hogy ebben az ügyben aligha, az tuti!

Természetesen, örülnék a pernek, mert alkalmat ad arra, hogy szépen, nyugodtan, hónapokkal nem számolva kivesézzük Márton József közjegyzőt. Nem az embert, dehogy, hanem a közjegyzőt: a vagyonát, szakmai műltját és jelenét, a közjegyzői etikához való viszonyulását stb. Igen, gondolkodom azon is, hogy ez fenyegetés-e? Belátom, annak is tekinthető, holott semmi egyebet nem teszek, mint élek az én szakmám és a nyilvánosság adta lehetőségekkel.

Kedves, de korántsem tisztelt Márton József, bocsánat a személyeskedésért, de Ön is azt mondaná, hogy mindenki azon a pályán focizzon, amelyiken otthonosan mozog, de legalábbis úgy érzi, hogy érti a szabályokat. Én a szakmám követelte szabályokat igyekszem betartani, de mindaddig Önön tartom a szemem, amíg Ön is be nem tartja szakamája írott és iratlan szabályait.. Ehhez nem csak jogom van, hanem kötelességem is mindaddig, amíg hiszek abban, amit csinálok. Miként Önnek is szíve-joga perbe hívni akkor és annyiszor, ahányszor úgy érzi, jogtalanul gázoltam Önbe. Ebben nincs vita. Legfeljebb a sokhónapos pereskedés során a tárgyalás előtti várakozási időt a bírósági archívumok átnyálazásával töltöm. Látja, ha minden igaz, ehhez is Ön segít hozzá majd, amit szerfölött köszönök!

Igazságosztó lennék? Lóf@aszt! Bosszúálló? Francokat! Sőt, tisztességes üzletet is ajánlok. Többé nem írom le, hogy Ön gyanús üzelmek gyakori részvevője, ha bezárja udvarhelyi irodáját, és szakmát változtat. Ajánlom Önnek például az online pókert, de nyilván nem akarok életviteli tanácsadója lenni, én aztán nem. Csak éppen hetvenhét ügyészségi-bírósági - tegyük föl, rám nézve elmarasztaló - vizsgálat/ítélet ellenére sem fogom elhallgatni, ha véleményem szerint Ön csaló. Márpedig, kedves Márton József, Ön az! Függetlenül attól, hogy az a fránya aláírás hiteles-e vagy sem. Ugyanis nem ez a lényeg, hanem az adás-vétel körülményei. Hogy Ön és ügyfelei egy ember kiszolgáltatottságával visszaéltek aljas vagyonszerzés céljából.

Emberi gyarlóságom bizonyságául álljon itt egy-két nyilatkozat, melyeket a napokban követtem el Székelyudvarhelyen. Ha figyelmes, rájön, hogy Ön csupán egy porszem (igaz, jelenleg sziklányi!) számomra ebben az udvarhelyi (sár)sivatagban. És ismételten kérem, ne vegye személyeskedésnek a fent leírtakat. Illetve, vegye, aminek akarja!

Ui.: Jelentem, az elkövetkező hónapokban átalakul az erdélyi, székelyudvarhelyi média tulajdonosi szerkezete. Ez pedig azzal is jár, hogy bizony azt a padlóra szögelt szőnyeget feltépik. Tartok tőle, hogy nem csak Ön és munkássága bújt meg eddig alatta. Lesz itt még homokvihar. Vagy nem, de az nem rajtam fog múlni. És hála a magasságosnak, már Önön és az Önhöz hasonlókon sem!
 

Sokat gondolkodtam, hogy közreadjam-e ezt a felvételt. Végül úgy döntöttem megteszem, mert időközben Magyari István (Gyufa) - a hivatalos verzió szerint - öngyilkos lett, gyógyszer-túladagolásban hunyt el, a rendőrség pedig, ahová szintén eljutott ez a felvétel, nem talált semmilyen használhatót a beszélgetésben. Semmi olyant, ami szerintük egy tüzetesebb vizsgálatot megérdemelt volna M. I. halálának körülményeivel, netán előzményeivel kapcsolatban.

A telefonbeszélgetést az a Tövissi Attila készítette, aki saját kárán okulva további áldozatok után kutat, olyanokat keres, akik ugyanazoknak lettek áldozatai, akiknek ő is. Palkó Károly neve elhangzik a beszélgetésben többször is. Nem állítom, hogy Palkónak köze lenne M. I. öngyilkosságához. Én ebben az ügyben nem állítok egyebet csak azt, hogy Gyufa (feltehetően emberi gyengesége okán) mókuskerékbe, adósságcsapdába került, és életével fizetett ezért akkor is, ha önkezével vetett véget életének.

Nevek és módszerek hangzanak el ezen a felvételen is. Ezekre érdemes figyelni, arra, ahogyan lecsapnak áldozataikra. Többen írták már hozzászólásokban, hogy aki balf@asz, az megérdemli a sorsát. Részben talán, de abban igencsak ludasok vagyunk, ha hagyjuk, hogy szabad vadászterületté váljon Székelyudvarhely, ahol szerencsétlen emberekre vadásznak a szemünk előtt. Úgy, hogy tudjuk kik, hol és hogyan.

Nem fogom megváltani Székelyudvarhelyet, nem én, de mindent elkövetek azért, hogy az uzsorások hada és a lakásmaffia típusú bűncselekményekben érdekelt kör elveszítse inkognitóját. Hogy megtudjuk kik ők, hogyan és hol vadásznak.

Megkérek minden hozzászólót, hogy kegyeleti okokból Magyari Istvánról (Gyufa) semmi rosszat ne írjanak, mert nem fogom közölni. Tövissi Attiláról ugyan megoszlanak a vélemények, nagyon helyesen, de azt nem lehet elvitatni tőle, hogy nem hagyja magát. Hogy tenni próbál valamit azok ellen, akik őt is megkárosították. Én ebben őt támogatom akár tetszik, akár nem.

Ugyanis itt nem az a kérdés, hogy kinek mi a hibája, nem török pálcát senki morális tisztásaga fölött. De a csalásokat és csalók neveit nem vagyok hajlandó elhallgatni. 

Ui.: A Barabás Róbert (alias Versace) előállításával kapcsolatban további türelmet kérek, hivatalos és hiteles információkra még várni kell. Nekem is!
 

Preambulum

Nem kell pánikolni, nem tűnök/tűntem el sehová, nem álltam el a Fekete-Fehér folytatásától, csak hát egy dokumentum megszerzése akár hónapokig is eltarthat. Miként az is, hogy egy-egy (gyakran csak!) ragadványnév ismeretében nehéz az azonosítás. Személyes megjegyzésként azt is el kell árulnom, hogy azért néha például kutyaszülnapot tartok, azaz a mindenapokkal is kénytelen vagyok fogalakozni, mint például család, munka, szórakozás, hogy egyébről most ne is beszéljek.

Nyilván, vannak/lesznek időszakok, amikor ül a blog, ritkábbak a bejegyzések, máskor meg felpörög. Dehát ez nem tévésorozat, ahol az előre megírt forgatókönyvek alapján, hónapokkal műsorba kerülés előtt már szépen le van forgatva minden. Az itt megjelenő dolgok éppen történnek. Mindannyiunk szomorúságára...

Jóhiszemű(?) vásárlók

Mint mondám, ez aprólékos, nem túl látványos munka. Neveket gyűjteni hivatalos dokumentumokban, majd azokat visszakeresni más összefüggesben, hát ez teszi ki mostanában a Fekete-Fehérrel kapcsolatos háttérmunka nagy részét. Miként történt ez például a Tövissi féle lakásügy kapcsán is, ami a Márton József közjegyző elleni ügyészségi kivizsgálásához is vezetett.

Nos, orrom azt súgta, hogy a idős, magatehetlen asszonytól éppen halála előtt vásárlók körül nem tiszta minden. Kaptam erre vonatkozó fülest is, nyilván, de eltartott néhány hétig, amíg ennek írásos nyomára is bukkantam, amíg egykori sértetteket találtam, vagy ők találtak meg engem.

Nos, nézzük, hogy kik is a jóhiszemű vásárlók. A Tövissi féle ingatlan újdonsült tulajdonjogán ketten osztoznak: Pál Ferenc-Csaba és Palkó Károly. Sikerült azt a telefonbeszélgetést megszerezni, ami Pál Ferenc-Csaba és Tövissi Attila közt zajlott akkor, amikor már kibukott, hogy az időközben elhunyt asszony gyerekei nem fogják ölbe tett kézzel nézni, hogy örökségüket elvigye a mohó manók gyülekezete. Ekkor már Pál Ferenc-Csabáék azon gondolkodtak, hogy némi pénzért viasszajuttatják az áldozat jogos örököseinek az állítólag több mint 500 millióért vásárolt lakást, de mindenképpen egyezkedni akartak.

Az egyeszség nem sikerült, a jóhiszemű(?) vásárlók ellen csalás alapos gyanúja miatt ügyészségi vizsgálat folyik. De ezért érdemes meghallgatni azt, ahogyan Pál Ferenc-Csaba beszél. Messziről süt belőle a jóhiszeműség és az emberbaráti szeretet. Számomra viszont az a legmegdöbbentőbb, ahogy Csaba elképzeli a modernkori családi (tulajdon)viszonyokat. Hogyaszongya: sem neked, sem a bátyádnak semmi köze ahhoz, hogy anyád mit csinál a tulajdonával. Aztaqrva! Az ilyet már akkor pofán kéne vágni - jelképesen, persze! -, amikor így mer beszélni másnak/bárkinek az édesanyjáról. A sajátjáról, nos, csak arról beszélhet(ne) így. Igaz, tudjuk, ez nem óvoda. Ezek a fiúk feltehetően saját anyjukat is simán átvernék.

De ne merüljünk bele a morális takonyba. A felvételt azért érdemes meghallgatni, mert tetten érhető az, ahogy a csalók siserehada betagozódik életterünkbe; ez, kérem szépen, kommunikációs lecke hiszékeny embereknek. Ez a hangfelvétel tény- és tananyagnak jó, arra, hogy miként ismerjük föl a csalót. Hallgasd és terjeszd!

Palkó Károly, a másik jóhiszemű(?) vásárló sem ismeretlen csalóberkekben. Sőt, miként Mózes Csaba (amúgy nemlátó) esete is bizonyítja, elmarasztaló ítélet is született ellene, mert megfeledkezett visszaadni 2500 eurót (még 2005-ben). Hiába a bírósági ítélet különben, Palkó Károly szarik bele, végrehajthatatlan, behajthatatlan a tartozás. Mert Palkó Károlynak semmi vagyona nincs. Eddig. A végrehajtóval épp most tudatom, hogy nemrég egy tömbházlakásban szerzett feles tulajdonjogot. Ez az infó nyilván csak abban az esetben hasznos, ha valamilyen csoda folytán, mégis az övé(k) marad a Tövissi féle ingatlan. Akkor már van/lesz miből behajtani a tartozást... Már ha a végrehajtó meri és akarja!

Adalék

Csemegézésre ajánlom a feltöltött dokumentumokat. Azt a folyamodványt, melyben a két jóhiszemű vásárló kéri Tövissi Attila kilakoltátását. Aztán elolvasható a kilakoltatási eljárást felfüggesztő bírósági határozat, de az az ügyészségi panasz is, ami alapjául szolgált ennek a felfüggesztésnek. De szintén olvasható két dokumentum is, melyek szerint Palkó Károly 2500 eurót kapott Mózes Csabától. És megtalálható itt egy Kálmán Csaba által jegyzett, kézzel írott dokumentum is. Utóbbinak csak azért van értelme, hogy megismerjük ügyvédeinket. Vegyük ezt reklámnak. Ingyenreklámnak. (Hamarosan felkerül az ítélet is!)
 

Megkerülhetetlen. Különösen a lakás- és ingatlanmaffia kedvenc vadászterületeinek feltérképezése. A potenciális  áldozatok körének beazonosítása. A törzshelyek dokumentálása. A búvóhelyek megtalálása. Az alvilági figurák mindennapi életéhez szükséges hivatalos nyomok feltárása. Bírósági jegyzőkönyvek átnyálazása. Telekkönyvi kivonatok gyűjtése. Munkaadók, szerződéses partnerek felkutatása. Adóhivatali adatbázisok nyilvános adatainak böngészése. Találkozók rendőrségi vezetőkkel, nyomozókkal. A Szervezett Bűnözés Elleni Csoport (DIICOT) tájékoztatása. Nos, ezek mind olyan feladatok, melyeket nem lehet egy országhatárral odébb megoldani.

Így aztán rendszeres vendég(?) leszek Székelyudvarhelyen, Székelyföldön. Gondolkodtam azon is, hogy be kell ezt jelenteni (nekik is!). Úgy méltányos, döntöttem el. Különben meglepődnének, hülyeségeket csinálnának, s akkor ez a vadászat már nem az a vadászat. Amúgy is téves megfogalmazás a vadászat, hiszen ez csak személyes adatgyűjtés.

Terveim szerint a honlapon követhető lesz, hogy miként vagyok elérhető, talán az is, hogy mikor hol vagyok éppen. Tehát bátran kereshet bárki, ismétlem bárki, ha hasznos információja lenne. Továbbra is érvényes 500 ezer forintos felajánlásom, de csak ténylegesen használható információkért. Ügyeskedők, azok is, akik eddig megtaláltak, kerüljenek! Nekik is köszönhetően sokat tanultam, engem is sokszor megpróbáltak átverni a könnyű pénz reményében. Elárulom, nem vesztettem sokat eddig, bár megvallom, volt, akinek sikerült átvernie. De ilyen az élet ;).

Lassan elkészül az egy éves munka összegzése, melyet először a döntéshozókkal, nyomozó hatóságokkal akarok megosztani. A nyilvánosság csak utána jön. És meg kell szervezni az udvarhelyi tájékoztató kampányt is, amihez továbbra is keresek partnereket, segítőket, olyanokat is akár, akik nem akarják nyilvánosan felvállalni, hogy hozzám, akcióimhoz közük legyen.

Végezetül: senki se higgye, hogy ez valamiféle Székely Zorró hadművelet, netán önfeláldozó vállalás csupán. Lóf@szt! Amióta ezekkel a dolgokkal foglalkozom, számomra is megnyílt egy másik világ, az alvilág. Sajátos viszonyaival, szabályaival. Lassan megértem, hogy miként működik - a bűnüldözés is. Számomra jó szakmai tapasztalat ez, újságírói portfólióm - ha úgy tetszik -, újabb területtel és az ebből adódó szakmai kapcsolatokkal bővült.

Azoknak, akik azt hinnék, hogy ez kizárólag valamiféle önfeláldozó munka, elárulom, hogy nem éppen, hiszen jártasabb lettem egy számomra eddig szűz területen, a bűnügyi újságírásban. Ilyen értelemben még köszönettel is tartozom a fiúknak, hiszen szakmai fejlődésemhez járultak hozzá.

Köszönöm és viszlát!

Sok mindent láttam már, de Gyergyóalfalu alpolgármestere, Csala Zsolt (42) kivégzésének péntek-szombati híre megdöbbentett. Nem csak azért, mert Székelyföldön történt, nem csak azért, mert halállal végződött. Hanem azért, mert szabályos kivégzésnek tűnik, közelről, mellkasba kapott lövésekkel - legalábbis ennyit tudunk egyelőre.

Gyergyóalfaluban, napra pontosan egy éve verte össze három álarcos Pál Imrét, aki éles bírálója a polgármester (György István) és a közbirtokosság erdő-visszaszolgáltatásokkal kapcsolatos tevékenységének. De nem akarok rugózni az azonos dátumon, lehet ez véletlen egybeesés is, de a különböző összeesküvés-elméleteknek mindenképpen táptalajt ad majd.

A mostani kivégzés, illetve a tavalyi megrendelt veretés azonban arra utal, hogy most már Székelyföldön is el lehet érni ezeket az alvilági "szolgáltatásokat", most már akár egy kivégzést is meg lehet rendelni. Tehát van aki közvetít, van, aki szabályos vállalkozásként tekint a leszámolásokra, és van katona is, aki ezeket a parancsokat végrehajtja.

Székelyföld alvilági enklávé lesz lassan, ahol két ország - igen, Trianon gyümölcse ez is! - alvilági csoportjai használhatják ki az abból fakadó előnyöket, hogy a magyar hatóságoknak túl román, a románoknak pedig túl magyar a régió. Székelyföld búvóhelynek is remek, élnek is ezzel az otthoni nehézfiúk, azaz mint biztonságos "turistacélpontot" kínálják föl a Magyarországon körözött bünözőknek. Ha valakit Romániában köröznek, akkor annak Magyarországon biztosítanak rejtekhelyet - és hamisított magyar személyi okmányokat -, szinte kulcsosházként működő saját(!) lakásokban.

A jelenséget, hogy akár kivégzést is lehet már rendelni az amúgy szép ropogós tájszólásban beszélő székely fiúktól, lehet még egy ideig bagatellizálni, de egyre veszélyesebb. Mint ahogy az egyedi zsarolások vagy lakásmaffia típusú ingatlanszerzések is akkor válnak igazán veszélyessé, ha sikerül valaki(k)nek szervezetten működtetni, és hálózatot szervezni rá.

Szép új világ köszöntött ránk, és nem igazán ünnepi ez a feltámadás. Hogy a franc esne bele!