FEKETE-FEHÉR

Igazán megindító az a szerénység, mellyel Baloga T. Sándor, az udvarhelyi "sztár" viseltetik saját zsenije iránt. Mondjuk, ez emberi vonás, nem is minősíteném, ha ilyen-olyan összefüggésben nem lennék része(se) emlékeinek - legalábbis az uh.ro-n napvilágot látott interjú tanúsága szerint.

Először is, rossz helyen voltam, rosszkor, mert Baloga T. Sándor hathatós hozzájárulásommal foghatott mikrofont a kezébe, és állhatott kamera elé. Belátom, ha akkor melegebb vidéken vagyok - ahová azóta is többen kívánnak, nem feltétlenül oktalanul -, nos, megmenthettem volna Székelyudvarhelyet egy ripacstól.

Bűnöm azért is tetemes, mert nem ismertem föl időben, hogy a székely anyaváros médiagéniuszánál állandosulni fog a hülyeség. Azonnal ki kellett volna rúgni-rúgatni, amikor láttam ennek jeleit, de nem tettem. Tévedtem, de úgy véltem, a szakma iránti alázat tanulható. Hát nem, Baloga legalábbis igencsak rácáfol erre a hittételemre, újra is kell rendeznem magamban ezért a nagy igazságokat... Csessze meg! Ezzel kapcsolatban különben már röffentem egyszer, de már akkor is későn.

Aktuális géniuszunk nem átallja azt állítani, hogy "addigi hozzáállásomnak, munkámnak köszönhetően nem volt annyira meglepő, amikor Hosszú Attila vezérigazgató egy nap behívatott az irodájába és azt mondta, hogy szeretné, ha én elvállalnám a stúdióigazgatói tisztséget". Bassza meg, nem volt annyira meglepő, mi? Ilyent még az általam "oly nagyra becsült" Esterházy Péter sem mond magáról, pedig - valljuk meg - ő tehetné. De a mi Sándorunknak ez nem elég, tovább megy, hogyaszongya: "jó sajtós tudok lenni". Unzsenír. Szinte tökön szúrtam magam, amikor rájöttem, ő tényleg így gondolja, ezt hiszi is. A beképzelt fasz erre nem elég erős kifejezés, de cizellált szakmai választékosságom, túlszárnyalhatatlan és mérhetetlen profizmusom nem engedi, hogy erősebb kifejezést használjak - mert ugye, én szartam a székely viaszt is, hehe...

Baloga T. Sándor tanítóképzős diákként sokszor szavalt a Március 15-i ünnepségeken; a Talpra magyar neki akkora önbizalmat adott, hogy ez azóta is csak nő, csak nő - úgy értem: növekedik, el is röpítette Brassóig, bele egyenesen a kávébizniszbe. De van még jobb is, mondjam még? Mondom.

Baloga mindenkivel meg tud(na) beszélni dolgokat, kivéve engem, ezt mondja: "a volt kollégák közül (...) két ember van, akivel nem szeretnék leülni, mert ők a kampányok alatt átléptek bizonyos határokat. Ők Szőke Laci és Balázs Árpád. Szakmailag Lacit egy vénás emberkének tartom, de akkor lenne igazán tökös, ha a saját csapatáról is úgy írna mint a másikról". Vénás is, meg emberke is, mi? De, hogy még a tököm is elvitatod, na, ez már egy kicsit sok(k).

Te Sándor, nézd el nekem, de megpróbálok fölnőni hozzád, s megosztom veled az én pórias vívódásom a tökö(ssége)mmel kapcsolatban - ha megengeded.

Sándor, 1996-ban úgy döntöttem, hogy nem csak kívülről szemlélem és kritizálom az önkormányzatot, hanem belülről is megpróbálok tenni valamit, már csak azért is, mert sokan 
sokszor vágták a fejemhez: könyű a lelátóról fociszakértőnek lenni, de tessék csak kipróbálni élesben...

Nos, értékrendem szerinti csapatot választottam és felálltam a pályára. Fociztam is, de nem túl jól, qrvára nehezen tudtam elviselni, hogy a (helyi) politikában a szabályok állandóan  változnak. Idegesített az is, hogy ha a csapat érdeke úgy kívánta, akkor öngólt kellett rúgni. Szóval, nem vált belőlem jó focista. De a meccsek során sok csapattárs bizalmát, netán 
barátságát elnyertem, sok mindent megtudtam örömeikről, de gyarlóságaikról is. A csapatkapitány kilengéseiről még többet. De ezeket nem írhatom meg, mert nem firkászként fogadtak bizalmukba, hanem csapattársként, nem újságíróként jutottam bizalmas információkhoz, hanem játékosként - ha érted mire gondolok.

Sándor, a bundagyanús ügyleteket nem megírtam, hanem szóltam a csapatkapitánynak, hogy né, ez meg ez távolról is bűzlik. Mivel sok mindennel nem értettem egyet leszálltam a pályáról, 
kiszálltam a csapatból, majd a vezérdrukkerek kemény magjától is leszakadtam. De még mindig nem írhatom meg, ami csapattagként jutott tudomásomra. Csak olyan eszközöket használhatok, melyek egy újságíró arzenáljába valók. Ebbe nem fér bele, hogy tegnapi barátomat szembeköpjem. Nem, mert különben összetörne minden tükör körülöttem.

Sándor, rajtad kívül még ismererek legalább egy ember(ké)t, aki ezt az apróságot figyelmen kívül hagyta. Ezt az ember(ké)t Pintér D. Istvánnak hívják. Te arra ügyelsz, hogy jó kávét igyunk (igyanak a Brassó környéki kávé-fanok), gratulálok, de Pintér D. Istvánról van valami hír? Mi van vele? Szóljon, aki tudja!

Sándor, hát ennyit az én tökö(ssége)mről...

Ui.: Minden Baloga-fant megkövetek, senkinek sem akartam a lelkébe gázolni, de nyugi, Baloga T. Sándoron nem fog ki ez a néhány karakter. Ilyen és ekkora egón több kilónyi könyv sem találna fogást.