FEKETE-FEHÉR

A riportot Farkas Kriszta, azaz az AVES Média munkatársa készítette.

Megérkezett a válasz Márton József közjegyzőtől, s ahogy ildomos, változtatás, szerkesztés nélkül közlöm álláspontját. Néhány napig nem reagálok a válaszában foglaltakra, hogy mindenkinek legyen ideje elemezni, értelmezni.

(Kérem a helyesírás-csőszöket, ezt a szöveget most ne szótárral a kezükben olvassák, ugyanis nem ez a lényeg. Azért nem javítottam a szövegben, mert néhol  változott volna annak értelme. Ennyi, és csakis ennyi az oka annak, hogy olvasószerkesztői értelemben javítatlanul adom közre a szöveget.)
 
Tisztelt Szőke László

Elöször is köszönöm, hogy végre hivatalosan is, és természetesen nyilvánosan is, megtette az első - úgymond "hivatalos" lépést, irányomban...,  egy dolgot fájlalok csak nagyon, hogy ezt eddig is megtehette volna... De, én, tisztelve a sajtó szabadságát és a szólás szabadságát, tiszteletben tartottam az eddigi rólam alaptalanul elhangzott véleményeket, az ön által beállitott vádakat, rágalmakat, övön aluli kifejezéseket, gyalázásokat, uszitásokat, és kifejezem nyomatékosan, hogy eddig azért nem válaszoltam, válaszolhattam az ön állitásaira, illetve " vádaira", mert szigorú, belső szabályzatunk  van, és nem szolgáltathatom ki az űgyfelek okiratait, szémelyi azonosságaikat, a minden űgycsomó mellet lévö, eredeti iratokat, mellékleteket, ameddig erre hivatalos szervek nem kérnek fel.

Azért szomorú, hogy a " kapcsolatunk " nem indult jól, mert ön, az elso negativ  " jelzésre"  irányomban, megtehette volna, hogy azonnal felkeres, tf felhiv, e-mailen értesit, vagy netán faxot kűld mint most, miután elinditotta a rágalmi sárlavinát, annélkűl hogy a másik fél álláspontját kikérte, ismertette volna....

De !!! Tudom önnek jogában állt és ezt annélkűl is megtehette, és meg is tette....ezt is félreteszem most egy pillanatra, és mivel hogy én keresztény értékeket képviselek, és probálok az szerint is élni, az én világomban nincs helye a gyűlölködésnek, az alaptalan rágalmaknak, a vádaskodásnak, DE, ezért én önre nem haragszom, csak arra neheztelek nagyon, hogy egy úgynevezett "áldozat" siránkozására, panaszára,  ÖN azonnal  meghozta a döntést, kikiáltotta a "bűnöst" és állást foglalt, szerintem nagyon, de nagyon elhamarkodottan, nem oknyomozó újságiróhoz méltóan.....

Ne feledje, hogy minden bizonyiték, eredetiben, minden okirathoz hozzácsatolva, kizárolagosan csak a közjegyzői irodában van, amig ön erről nem tájékozodik vagy nem tanulmanyozhatja, addig nagyon veszélyes "vádat, vagy DÖNTÉST" hozni.

Nincs az a biróság a világon, és nem létezik olyan jogi rendszer, ahol egy "panaszra," amit senki nem tudhat hogy reális vagy nem reális amig ennek az ellenkezője be nem bizonyitható, hogy a birosag azonnal meghozza a döntést.....

Még csak annyit fűznék hozzá az eddigi elhangzottakhoz, hogy maximálisan elhatárolodok az eddigi elhangzott alaptalan rágalmaktól, vádaktól, gyanusitásoktol, és kikérem magamnak, ne feledje,  a kozjegyző csak kifejezetten az űgyfelek kifejezett és egyöntetű kérésére, készit és hitelesit okiratokat, amelyben az űgyfelek jogi akarata foglaltatik, amit a kedves űgyfelek önszántukból, tudatosan aláirnak és ezt a közjegyzö hitelesiti.
 
Az iratok tartalmáért, az űgyfelek nyilatkozatáért amit bűnűgyi felelőség alatt nyilatkoznak, és ez okiratba foglaltatik,  azért nem felel és nem vonható felelöségre a közjegyző, ez alapszabaly.

Önnek joga van fenntartani az eddigi véleményét, amit maximálisan tiszteletben tartottam eddig is és tartok, nekem meg jogomban áll állást foglalnom és a nézöpontomat kifejezni. 

Most már tudja hogy lehet és kell engem, "normálisan" elérni,......bármikor, bármilyen űgy kapcsán, netán információra lenne szűksége,  állok szivesen az ön rendelkezésére, normális, igazi férfias, emberi körülmények között.

Az eddigi elhangzott lejáratási kampánnyal, alaptalan sértegetéseivel, övön aluli megnevezéseivel, vádaskodásaival és rágalmaival szemben, nagyon rövidesen hivatalosan is állást foglalok és fogom közölni önnel, tisztességesen úgy ahogy egy igazi, normális magyar emberhez illik.

Nem zárkozom el egy személyes talalkozótól, ami lehet hivatalos vagy nem hivatalos is. 

Tisztelettel 
Márton József közjegyző

Tévedés ne essék, Márton József közjegyzőnek joga van védeni önmagát, jó hírnevét, netán szakmai feddhetetlenségét. Mindazonáltal, ő közokiratokat bocsát ki, melyek akkor is közhitelesek, tehát bizonyítékul szolgálnak, ha őt magát nem kérdezzük minden egyes alkalommal, amikor ez a közokirat valamilyen elidegenítési eljárás alapjául szolgál.

Egyetlen bíróság sem  teszi föl a kérdést: tessék mondani, közjegyző úr, az ön által hitelesített adásvételi szerződés alapján ugye fenntartások nélkül ítélhetjük oda egy-egy áldozat ingatlanát az új, mondvacsinált tulajdonosnak?

Nos, a Márton József által kibocsátott okiratok, illetve a jelenlegi információim szerint, ő saját szemével látta, amint egy amúgy mozgásképtelen asszony aláír az ő puccos irodájában. Ott bizony.

Most nem idézem föl az 1995. évi 36. közjegyzői törvényt, majd az ennek végrehajtásáért alkotott 1995. évi 710/C., netán a 2007. évi 1850. számú igazságügyminiszteri rendeletet, melyek arról értekeznek, hogy egy közjegyzőnek mi is a kötelessége és azt miként kell ellátnia. Nem akarok én ilyesmivel untatni egyelőre senkit. De megosztom a közjegyző úrnak címzett faxüzenetem a nagyérdeművel.

Miért is? Hogy ő esélyt kapjon a(z ön)védelemre, szemben azokkal, akik az ő áldásos tevékenysége miatt nem kaptak! Ha úgy tetszik, cinizmusával próbálom szembesíteni t. közjegyzőnket. És talán a hatóságokat. De az udvarhelyi potenciális áldozatokat mindenképp.

Nem szokványos a módszerem? Igaz. De én sem kedvelem a nem szokványos eljárásokat egy közjegyző tevékenységében. Egyszerűbb ez, mint egy sajtóper, aminek különben állok elébe. Ha lesz. Különben is, mi mást tehetnék?

Frissítve, pontosítva 2011. február 9-én, 19:30-kor: Jelentem, ismét forró nyomon vagyunk. Neve elhallgatását kérve fordult hozzám valaki, hogy Ráduly László (Laci), Füles (Pacsi) és köreik újabb áldozatot néztek ki maguknak. Egy szombatfalvi lányon (Ráduly Laci rokona) keresztül adtak kölcsön (bankos: Bencze László) az áldozatnak, s most szorongatják, hogy vagy azonnal megadja az adósságot, vagy viszik a lakását.

Tavaly már próbálkoztak ugyanezzel a lakással, csak akkor az áldozat testvérét próbálták behálózni. Az az akció akkor megbukott, most meg még megbuktatható. Csak éppen további infókat kellene megosztania velünk annak, aki hozzám fordult. Bármilyen újabb részlet jól jönne az áldozat kilétéről, a lakás címéről, a kölcsön nagyságáról stb. Ha a kártyalapok kiterülnek, van még esély megmenteni egy újabb áldozatot.

Ráduly Laci, Füles és a többiek különben egyéb turpisságokat is alkalmaznak újabban. Friss módi, hogy törzshelyeiken kólázgatnak, s azt lesik, hajt-e föl egy-két kupicával olyan vendég, aki autóval, netán szekérrel érkezett.

Legutóbb 2011. január 30-án, 23 óra körül hajtottak neki szándékosan autóval egy kocsma elé parkolt szekérnek, majd ordítva körbeugrálták a kissé kapatos tanyasi embört, hogy fizesse meg a kárukat. Emberünk, az áldozat, ugye ivott, hát nem rohant a rendőrségre, de Fülesék jelenleg már kb. 20 millió lej követelésnél járnak, ha jól tudom egy betört irányjelző lámpa miatt, sőt, össze is verték az atyafit.

Az igencsak kreatív csoport nevesebbjei előfordulnak a napokban napvilágot látott videón is, melyet az udvarhelyi sürgősségi biztonsági kamerája rögzített. Segítsetek a szereplők azonosításában! Videó alant.

Elkerülhetetlenül profán leszek, szándékaimtól függetlenül. Ugyanis, bár a család, azaz Tövissi Csaba beleegyezésével teszem közzé ezeket a fotókat, mégis kétségeim vannak, hogy helyesen járok-e el. Embert sem éltében, sem holtában nem teszünk ki annak, mint ami most a néhai Vajda Ilonával és a családjával történik. Mindazonáltal vállalom, mindenféle álságos önfényezést mellőzve, hiszen olyan hiénák vetették rá magukat a kiszolgáltatott, magatehetetlen emberekre Székelyudvarhelyen, akiktől mindenképpen meg kell szabadulni. Pátosz ide vagy oda, mégis remélem, hogy ehhez hozzájárulunk. Talán.

A legújabb lakásmaffia-gyanús ügyről ez a harmadik bejegyzés. (Előbbiek itt és itt.) Elhangzott már itt szinte minden, az is, hogy az áldozat Udvarhelyen élő fia, Tövissi Attila maga tervelte ki, de legalábbis játszott közre abban, hogy magatehetetlen édesanyja, halála előtt kevéssel adjon túl azon az ingatlanon, aminek különben néhány hét múlva ő maga is tulajdonosa lett volna, örökösként.

Lehet, hogy Tövissi Attiláról nem lehet a Vasszékelyt megmintázni, de érdemben ennek vajmi kevés köze van a jelenség lényegéhez: ahhoz, hogy a lakásmaffia módszeresen, jól bejáratott kapcsolatrendszert létrehozva bárkit levadászik, aki egészségileg vagy szociálisan, de lejtmenetre kényszerül.

De vegyük sorra a tényeket. Egy súlyos, csontritkulásban szenvedő, feltehetően már beszmíthatatlan beteg lakástulajdonos 2010. december 24-én - máig tisztázatlan körülmények között - elvánszorog Márton József közhegyző irodájába, hogy túladjon feltehetően egyetlen vagyonán. Ráadásul combcsont-törés után teszi ezt, mozgásképtelenül. És ezt maga a közhegyző ismeri el közhiteles dokumentumban.

Az áldozat állapotáról cáfolhatatlanul tanúskodó fotók valamikor 2011. január 11-e körül készülnek. Ha eltekintünk is a csonttöréstől, elképzelhetetlen, hogy 20 nap alatt kerüljön valaki ilyen állapotba. Ha a fotók hamarabb készültek, akkor még kevésbé valószínű, hogy azon a bizonyos decemberi 24-én állapota jobb lett volna. Hacsak Vajda Ilonával nem bibliai csoda történt: élete utolsó Karácsonyán egy aláírás erejéig fölkelt és járt, elméje pedig pont arra az egy órára tisztult ki annyira, hogy Márton József színe előtt reszketeg kézzel aláírjon. Aztán sorsát és küldetését teljesítve ismét ágynak esett, majd elhunyt.

Tény, hogy nincs jogerős ítélet arról, hogy Márton József most vagy valaha is csalt volna. Ő csak a csodákat vonzza, de azokat nagyon. És arcátlanul gyakran. Akkor is, ha Székelyudvarhely lenne a csodák városa, engem ez nem kevés nyugtalansággal tölt el. A tehetetlenség érzése még inkább. Mondjuk az is igaz, nem mondta senki, hogy udvarhelyinek szülessek. Nem tehetek róla, így rendeltetett. De hagyjuk a rizsát, térjünk vissza a tényekhez.

Tény, hogy vélt vagy valós sérelem miatt, de följelentették Márton József közhegyzőt a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságnál (DIICOT). Kis lépés, igaz, de fontos.

Végezetül pedig tény az is, hogy az udvarhelyi rendőrség - szemben azzal, amit az előző két bejegyzésben állítottam - most az egyszer nem követett el hibát. Közhegyző ellen tett panasz kivizsgálásában a marosvásárhelyi táblabíróság mellett működő ügyészég az illetékes hatóság. Igaz, hogy a helyi rendőrség is eljuttathatja oda a panaszt, de az átfutási idő tényleg hosszabb, mint a közvetlen följelentés. Ebben az ügyben megkövetem az udvarhelyi rendőrséget. Elhamarkodottan formáltam véleményt. Elnézést. (Ezt majd faxon, közvetlenül is tudomásukra hozom.)

Korántsem utószónak pedig álljon itt Tövissi Csaba levele. No comment.

Tisztelt Szőke úr!

2011. január 11-én telefonon értesültem nagynénémtől édesanyám súlyos állapotáról és mondta, hogy folyamatosan emleget. Attól fél, úgy fog elmenni, hogy nem láthat legalább még egyszer. Másnap, 12-én hazautaztam és unokahúgomékkal együtt mentem fel a korháznegyedi lakásba, ahol én az előszobában kellett várjak, hogy felkészítsék a velem való találkozásra. Nem akarták, hogy sokk érje az örömtől, amikor meglát és az vigye el. Amikor beléptem a nagyszobába engem ért sokk (nem az örömtől), és majdnem elájultam. Leírni nem tudom a látványt. Az Önnek elküldött képek magukért beszélnek. Senkinek nem kívánom, hogy része legyen benne! A képek kb. két héttel azután készülhettek, hogy megtörtént az az ominózus szerződéskötés.

Márton József közjegyző "úrtól" kérdezem:

- Biztos hogy ez a nő jelent meg nála a közjegyzői irodában?
- Semmi feltűnő nem volt a lakást eladni szándékozón?
- A közjegyzőket nem érdekli, hogy az eladó állapota (egészségi, szellemi) nem felel meg egy adásvétel lebonyolításához?
- Az eladó részéről volt tanú?
- Ha van orvosi etika, jogi nincs?
- És végül, de nem utolsó sorban, tudta, hogy 2009 augusztus 19-én édesanyám combcsontja eltört, és azóta nem kelt fel soha az ágyból? Magasfokú csontritkulása volt, semmi esélye nem volt a gyógyulásra! Hogyan került Őnhöz a közjegyzői irodába tizenhat hónappal később?

Továbbá, a FEKETE-FEHÉRen megjelent hozzászólásokban olvastam: egy jólinformált ember szerint 5000 euró összegű kártyatartozás van a hátterében (mai árfolyam alapján 1365000 forint). Ennyit ér egy kétszobás lakás?

Magyarországon ezt tiltott szerencsejátéknak hívják és büntetik! Azt is, akinek tudomása van róla és nem jelenti! Otthon talán nem?

Ha édesanyámnak nem lett volna saját lakása, akkor egy szomszéd lett volna veszélyben? Mert még lakik ott 29 család, akin be lehet hajtani!

Igaz, ők sem kártyáztak soha!
                            
Üdvözlettel: 
Tövissi Csaba

Megjegyzés: Igen, a képeken kitakartam bizonyos részleteket.

A Tövissi Attila féle ügy, azaz a lakásmaffia-helyzet tovább fokozódik. A panaszostól megérkeztek azok a dokumentumok, melyek alapján a megyei Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságnál (DIICOT) feljelentést tett csalás vádjával, ha már az udvarhelyi rendőrség nem volt erre fogadókész.

Mit is mondhatnék, nem vitás, hogy Márton József közjegyző közhiteles dokumentumban állítja, hogy márpedig a panaszos akkor már nagybeteg édesanyja személyesen jelent meg az ő színe előtt, és írta alá az adásvételi-szerződést.

Tövissi Attila, az itt mellékelt személyi igazolvány másolatát, valamint a szerződésen szereplő aláírást mellékelve állítja, hogy az márpedig hamis. Szó, ami szó, tényleg nagyon reszketeg és bizonytalan a hitelesített szerződés másolatán szereplő aláírás, de az is igaz, hogy Márton József állítja: Vajda Ilona márpedig aláírt. Hm.

Az én paraszti agyam továbbra is ott kutakodna, hogy történt-e pénzmozgás igazolhatóan az újdonsült tulajdonosok és a régi között. Hacsak nem párnából párnába rakták át a pénzt, akkor annak nyoma van. Feltételezzük a legrosszabbat, párnás tranzakció folyt mégis, akkor viszont honnan került a két új tulajdonos párnájába annyi pénz? Tudják igazolni? Ajándékba kapták valakitől? Örököltek? Vagy nyertek a lottón? Minden információt szívesen veszek az új tulajdonosokról.

Tudom, nem vagyok rendőr, jogom sincs különösebben megkérdőjelezni, hogy a párnák Udvarhelyen tetemes összegeket rejtenek, mégis, Márton József neve és kézjegye már eleve kétségeket ébreszt bennem. Halkan mondom, de mégis, túl sok hasonló és vitatott szerződés született/születik az ő keze nyomán. Hát ezért éri meg megtámadni ezt a szerződést, az új tulajdonosoknak csak kellene valamivel bizonyítaniuk, hogy márpedig az a pénz tényleg párnából párnába vándorolt.

Egyszerűen nem szabad beletörődni abba, hogy némelyek azt hiszik, beteg, hátrányos helyzetű vagy/és kiszolgáltatott embereket hivatás szerűen lehet átverni. És, hogy ehhez ennyien asszisztálnak, fölháborító. Hát tényleg mindegy nekünk, ha tegnapi szomszédunkat ilyen aljasul átverik? Mi történik akkor, ha te leszel a következő áldozat? Születik itt egy újabb bejegyzés, és azzal annyi? Kérdem.

Beszállt a Székelyhon is a táncba, igaz, szőrmentén, finoman, hogy a maffiákja ne sérüljön - no meg Márton Jóska közjegyző, aki természetesen, most is csalást hitelesített.

A történet röviden az, hogy Tövissi Attila 2010 decemberében arra ébredt, hogy az időközben elhunyt édesanyja lakása (Kárpátok bejárat) szépen gazdát cserélt, és valami P. F. és P. K. az újdonsült tulajdonos. Kis pikantéria, hogy a mozgásképtelen édesanya személyesen írt alá nagyhírű Márton Jóska közjegyzőnk irodájában, de minimum szeme láttára. A csalásra csak rájöttek Tövissiék (mert, ugye, oda az örökség), és panaszt akartak tenni a helyi rendőrségen, ahol - mit ád isten - azt tanácsolják, hogy menjenek a marosvásárhelyi táblabíróságra, mert sokkal gyorsabb lesz az ügymenet vagy mi. Megáll az eszem.

Az ügy szépsége az - már megint és azóta is -, hogy a szerződés és csalás egészen friss, 2010. december 24-én írták alá az adásvételit. Ez nem egyebet jelent mint azt, hogy ezek nem csak az én fejemre szarnak, hanem egész Udvarhelyre.

Az elkövetői kört kiválóan ki lehet következtetni már csak a Fekete-Fehéren eddig megjelentekből is, Márton Jóskáról nem is beszélve. De mit tesz a helyi rendőrség? Marosvásárhelyre küldi a sértettet. És mit tesz a városvezetés? Vígan homokozik. Pártok, civil szervezetek, mind másra és csodára várnak. Meddig még?

Kértem a Székelyhont, hogy küldjenek részleteket. Kérem a sértettet, Tövissi Attilát, hogy keressen meg, ha teheti. Szükség lenne arra a fránya adásvételi szerződésre, melyet Márton Jóska ellenjegyzett, hogy megalapozottan tudjak hivatalosan is magyarázatot kérni Márton Jóskától, a rendőrségtől, netán a polgármesteri hivataltól.

Tényleg hányingerem van, és elnézést az erős kifejezésekért.

Az alábbi pontosítással tartoztam a nagyérdeműnek, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság a mellékelt tájékoztatást adta. Kell a segítségetek, hogy kiderítsük, ki lehet az illető pontosan, ugyanis személyi adatvédelem címén a pontos névre vonatkozó adatokat visszatartotta a rendőrség. Kérdés az is, hogy vajon Romániából, netán Székelyudvarhelyről elszármazott atyánkfiáról van-e szó?

Tényként megállapítható viszont, hogy emberünk jól és biztonságban érezte magát Székelyudvarhelyen. Adja a fennvaló, hogy ennek híre ne terjedjen tovább az alvilágban, nehogy Udvarhely legyen a körözött bűnözők gyűjtőhelye.

Íme a ma érkezett tájékoztatás pontos másolata:

BÉKÉS MEGYEI RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG
BÉKÉSCSABA

Száma: 040004/106- ……  /2011. ált.

Szőke László újságíró
részére

Magyar Nemzet 
szerkesztősége

B U D A P E S T


Tisztelt Szerkesztő Úr!

A decemberben Székelyudvarhelyen történt elfogással kapcsolatban az alábbiakról tudom tájékoztatni.

Székelyudvarhelyen fogták el a rendőrök a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság egyik TOP 10-es bűnözőjét. A férfi több mint egy éve szerepelt a listán. Mikor felkerült rá 6 elfogatóparancs volt ellene érvényben, többségük gazdasági bűncselekmények elkövetése miatt. Így például csalás és sikkasztás elkövetésével is gyanúsítják a hatóságok. Az elmúlt egy évben a vele kapcsolatba hozható ügyek száma megszaporodott. Tavaly decemberben 15 elfogatóparancs volt ellene érvényben. A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság kiterjedt adatgyűjtést folytatott annak érdekében, hogy a férfit sikerüljön elfogni. Kiderítették, hogy a 32 éves békéscsabai férfi Romániában, Székelyudvarhelyen van, ezért felvették a kapcsolatot az ottani rendőrkapitánysággal. A Székelyudvarhelyi Rendőrkapitányság nyomozói 2010. december 13-án el is fogták a férfit, és az ellene kiadott európai elfogatóparancsok alapján Magyarországnak átadták. 

Annyit szeretnék még megjegyezni az elfogás körülményeivel kapcsolatosan, hogy ez a férfi Romániában nem bújkált. Hivatalos ügyet is intézett személyesen, saját, hiteles névvel. Más adatok mellett ez is segítette a megtalálását. Tehát a magyar hatóságok elől ugyan rejtőzködött, hiszen valószínűleg ezért ment külföldre, ott azonban nem bújtatták.

Üdvözlettel:

Vargáné Szombati Andrea r. hdgy.
sajtószóvivő
Békés Megyei Rendőr-főkapitányság

Békéscsaba, 2011. január 19. (szerda)

Több szempont miatt is fontos ez. Először azért, mert nem érzem magam teljesen fölöslegesnek, azaz csak van foganatja ennek-annak. Másodszor azért, mert a Hargita megyei és udvarhelyi rendőrségnek talán sikerül(t) leküzdenie azokat az ellenérzéseket, melyeket velem (a Fekete-Fehér bloggal) kapcsolatban táplálnak.

Ugyanis az MPP pártlapjában lehozta a Nagykutyák, a kimenőnek vége című opuszomat, de Nyílt levél Bunta Leventének alcímmel. Ezzel politikai töltetet sikerült adni annak is, aminek nincs, azaz az MPP-vezetés is van annyira ludas abban, hogy Udvarhelyen idáig fajultak a dolgok, mint az RMDSZ. Mondtam már, írtam is talán: a bűnözésnek nincs se nemzetiségi, se politikai irányultsága. Ezért láthatunk alvilági arcokat megvillanni itt is, ott is, hiszen partnerük mindig az, aki éppen hatalmon van, mindegy, hogy milyen ideológia mentén politizálnak is a helyi potentátok. Aki ezt nem képes belátni, az varrjon gombot, de ne pártoljon! Inkább utáljanak szakmányban.

A Vígh Zoltán ügyében indított nyomozásról nem árulhatok el további részleteket éppen a nyomozásra való tekintettel, ugyanakkor ezen a fórumon is kérek minden (egykori vagy friss) áldozatot, ne maradjon néma! Keressen meg, vagy ha én jutnék el hozzá (netán a rendőrség), ne tolja el magától annak lehetőségét, hogy végre feleljenek tetteikért azok, akik aljasul kihasználták vagy elbántak velük. Helyzet van, élni kell vele.

És nem, nem igaz, hogy minden udvarhelyi vagy megyei rendőr korrupt, kénytelen vagyok ezt hangsúlyozni ismét és ismét. A néhány korrupt rendőr körül is fogy a levegő, nem csak maffiákjaink panaszkodnak légszomjra mostanában.

Nézhetünk és olvashatunk ugyan krimiket napestig, de az igazságszolgáltatásban érintett intézményeket nem lehet megkerülni, ha eredményt is akarunk. Nem élünk székely Zorrós időket, és az sem lenne jó, ha a fogat-fogért elvet önbíráskodással valósítanánk meg. Legfeljebb jobban meg kell nézni, hogy ki lehet a szövetségesünk.

A türelmetlenebb, netán Fekete-Fehér függőknek mondom, ez csak egy blog. Nem tudok minden napra egy bűnesetet szállítani, az lenne a jó, ha kizárólag a nádi poszáták szerelmét tudnám megénekelni. Utóbbira viszont még várni kell ;).

Különben Pui Bélát is kóstolgatja a rendőrség, ugyanis - nem megerősített információim szerint - nyoma veszett annak a fiatalkorú fiúnak, akit rabszolgasorban tartott.

Járjatok nyitott szemmel, ügyeljetek magatokra, de őrizzétek meg emberi méltóságotokat! Fontos: sem engem, sem a Fekete-Fehéret nem kell szeretni, sőt, mindent kezeljetek fenntartással, hiszen az igazság valahol középen van, ha az onnan kiesik, az ember elesik. Akkor is így van, ha ez közhely.

Először is, sem én, sem az oldal nem halt meg - még. Ezzennel megnyugtatnám az értünk idegeskedőket, nem heverném ki, ha miattam kapna bárki is gyomorfekélyt. És most jöhet a címben szereplő téma, többek között.

Az úgy volt, hogy az utóbbi napokban e-mailben támadtak a jólértesültek, hogy márpedig nagy letartóztatások folynak Udvarhelyen. Majdnem beleugrottam a billentyűzetbe, hogy na. De azért a kisördög birizgálta az óévi nemes borok által áztatott torkom, és kacsagyanús illatokat is éreztem: szokatlanul jó lett volna így kezdeni az évet, így hát leellenőriztem a hírt. A címben szereplő állítás igaz, de a rendőrségről származó információim szerint csak kóstolgatják a Kakó bandát, komolyabb intézkedés velük szemben még nem történt.

Azt is sikerült kideríteni, hogy ingatlanügyekhez kapcsolódik a rendőrségi eljárás. És ennyi.

Nem tudjuk mi okból (sejtjük, talán), de a közkedvelt és nagy ismertségnek örvendő Pui(u) testvér további letartóztatottakról is terjesztett álhíreket, akikről persze kiderült, hogy semmilyen eljárás nem folyik sehol ellenük. Nem értem Pui(u) öngyilkos akcióját, talán sokat ivott? Vagy kitört volna rajta a kacsatómánia ? Vagy csak simán barátokat keresett? Netán vicc volt? Sötét homály.

De, hogy legyen egy kis világosság is, hallgassátok szeretettel Vígh Zoltánt, a kiskorú fiúk szexuális jogainak élharcosát. Most már azt is állítom, hogy strici is! Az.