FEKETE-FEHÉR

Már megint böffentett egyet a Transindex, mégpedig a Hargita Megyei Tanács által rendelt Duna tévés reklámfilm apropóján, s meg is aszonta. A stílusosan csak szerk. néven jegyzett mélyelemzés kritikának nevezi magát, de persze nem mondja ki, ahhoz nem volt gatyája a szerzőnek, ami, valljuk meg, nem meglepő. Hiszen a felsőbbrendű kisebbrendűségi komplexusát igencsak nehéz névvel vállalni. Megszoktuk.

Ami jó (a kritikában), hogy egyáltalán megszületett. Hogy volt képe a Transindexnek ezernyi karakterben felsírni értékes felületén annak ellenére, hogy ezt a megrendelést nem az ő kreatív műhelye kapta. Sőt, minő gyalázat, még csak ki sem kérték e méjnsztrímmajmoló bagázs véleményét. Szakmagyalázás? Az.

Persze, ha kikérték volna, akkor jött volna sok brandépítő zseni, és euróezrekért osztotta volna az észt meg a szakértelmet, természetesen - előleg után. Miközben a magasabbrendű kisebbrendűségének alázata villódzott volna hamvas orcájukon, mert azért a megrendelő szent, még ha székely(földi) is.

És mit mondanak az okosak? Ezek az Aprajafalván felnőttek? Na mit? Hát, hogy bízták volna "profikra" a filmkészítést. A hozzászólásokban pedig úgy vélik, hogy Bukarest bármelyik utcai pr-csapata legyártott volna egy profi(!) filmet potom 12 ezer euróért. Aztán meg jött volna a leleplező cikksorozat arról a korrupciógyanús ügyről, miszerint még nagyobb gagyi született a kedvezőbb árajánlattal pályázó helyi szakmabeliek kárára.

És fájdalmaik vannak, miként a Transindex cikkéhez hozzászólók némelyikének: de nem ám székelési, nem, nekik az fáj, hogy ezek a hülye, csepürágó (jelenleg hórágó) székelyek már megint azt hiszik, hogy feltalálták a spanyolviaszt. Mert összekapták magukat, pénzt, paripát szereztek, és készítettek egy zsebükhöz igazított reklámfilmet. Fájdalom, olyat, amibe sem az idomított grizly medve, sem Angelina Jolie nem fért bele - költségvetésileg.

Ó, emlékszem, amikor a kilencvenes évek elején a köcsög kis székelyek (a kis rám vonatkozik ;-) majdani napilapról álmodoztak. Akkor a szakma krémje körberöhögte saját fejét. S mit ád isten, előszor az Udvarhelyi Híradó vált napilappá, majd testvérlapok indultak Csíkszeredában és Marosvásárhelyen. Na nem egy Transindex egyik sem, az igaz, de azért feltehetően nagyobb a forgalma a lapcsoportnak, mint a kolozsvári köldöknézők internetes vállalkozásának. Ha most lenne akkor, akkor Varga patakot lehetne tömni a kolozsvári profikkal e szerkesztőségek háza táján. Akkor? Távolságtartó somolygásra voltak képesek az Insomniában a harmadik vodka után.

Pofázni, azt igen, azt tudnak, de kényes kis seggüket levonszolni Székelyföldre már nem. Pedig akkor ott is lennének "profik". Mert, ugye, a provinciára brandet építeni lehet ugyan, de nem velük. Nekik ez nem szimpi. De a provincia nem vécékagyló, amibe csak úgy beleszarunk a felsőbbrendű altest kisebbrendű tulajdonosaként. Nem bizony. Hiszen cseszhetitek ott, Kolozsváron Székelyföld nélkül!

Elsőként a Transindex, hiszen az amatőr székelyföldiekkel együtt romániai olvasóinak durván a hatvan százaléka is úszna felazon.

És folyna már ki egyszer a mérőón a szemetekből, hogy kettős látásotok végre megjavuljon. Mert Barcelona reklámfilmjére lehet ugyan hivatkozni, de akkor miért feledkeztek meg arról, hogy a jól sikerült, nagy költségvetésű produkció mögött azért ott van a katalán autonómia is. Ha ez igaz lenne Székelyföldre, akkor minden bizonnyal szépen változhatna a profik-nem profik aránya is az autonóm tartományban, és jöhetnétek agytágítani útlevéllel, ha a tartomány foglalkoztatási politikája szerint éppen igény lenne rátok. Igaz, akkor már rég működne a transindex.sic, mert provincia ide vagy oda, azért az a fránya hatvan százalék csak annyi, amennyi.

Azt a baromságot meg ki ötölte ki, hogy Erdély elsősorban nem Székelyföldet jelentené a rianó magyarországi, történelemből zokni kocaturista számára? Attól fog padlót majd' minden magyar(országi), hogy utazik 650 kilométert egy idegen országban, és egyszer csak a rendőr is magyarul igazoltat (majdnem ;-). Vagy már Budapestre se vetitek világtalan szemeitek, ti, ti provinciális kolozsvári (nem székelyföldi) elit, bocs, profik?

Végül pedig, uramatyám, jöjjön a lényeg: a cél. Mi is volt a célja a Branding műkedvelő szinten című Transindex-kritikának a betűvetésen túl? Ha a brandépítés (he-he) öncélú oltárán áldozni, nos, akkor az sikerült, de szkizofrén csőlátásotoktól még nem sikerült szabadulnotok. El kéne már dönteni, hogy a cső melyik oldalán álltok. Brandileg.

De ennek ellenére mü kedvelünk, de tudod, hogy nincs bocsánat?

Filmkritika műkedvelő szinten (update - 2010.02.15)

A szóban forgó filmnél biztosan készült már kismillió jobb, a kritika hasznos, a szakmai megjegyzések rendben vannak ott, ahol nem csak annyi szerepel, hogy rossz, mert rossz.

Különben nekem az alapállással van/volt bajom: például azzal, hogy bízzuk profikra a dolgot. Milyen profikra, honnan, ki a profi? És miért? Ilyen értelemben gorcső alá lehetne venni a kolozsvári RTV, a bukaresti magyar adás, de még a Duna tévé vagy MTV majd' minden műsorát.

Nem vagyok elitista, nem én, mégis, kritikát/elemzést nem írunk névtelenül, mert nem lehet hiteles, hiszen tisztázatlan, hogy milyen szakmai háttér és tapasztalat áll mögötte. (Hacsak nem gondoljuk, hogy a Transindex mindenhez ért, mégpedig így: szerk!) Különösen nem, ha a kritika nem kizárólag a szakmai tudásbázis elemeiből és rendszeréből merít. Ha ezen túllép egy "kritika", akkor az inkább vélemény, ha nem vezércikk vagy mi. Ugyanis nem mindegy, hogy a filmről vagy annak alkotóiról mondok-e véleményt. A kettőt összekeverni qrvára amatőr húzás!

Kedves Transindex, máskor bízd inkább profikra a szakmai kritikát, mert amit most elműveltetek az nem több, mint kritika műkedvelő szinten, legfeljebb középszerű, de mindenképpen aljas, mert embereket és azok munkáját (nem a végterméket!) minősítitek, még ha csak székelyekét is...

Körülmények, háttér - konkurenciaharc? (update - 2010.02.16.)

Megkérdeztem Borboly Csabát, a Hargita Megyei Tanács elnökét, hogy mennyi az annyi, azaz milyen költségvetésből készült ez a film? A tervezett négy filmért kevesebb mint 1000 eurót fizet a megyei tanács: a számla pontos értéke 840 euró + ÁFA, azaz 4.247, 83 lej. Visszaosztva kb. 250 euró jut egy filmre. Hát ez nem éppen egy hollywoodi költségvetés...

Borboly szerint különben a lényeg, hogy van miről vitázni. Cselekedtünk: elkezdtük Székelyföld népszerűsítését. Jó, hogy elkezdődött egy párbeszéd erről – ha építő jellegű, akkor mindenképpen hasznos. Lesz folytatás tavasszal, újabb népszerűsítő filmet tervezünk. Természetesen az építő jellegű kritikákat figyelembe vesszük.

A negatív kritikákkal kapcsolatban annyit: az is reklám a Székelyföldnek, köszönjük! (A film linkjére ugyanis a fanyalgó hozzászólások alapján is sokan rákattintanak.)

A Transindex-kritika mögött hátsó szándék is sejthető, sajnos, ugyanis ők is szemet vetettek a turizmusfejlesztésben rejlő lehetőségekre: becserkészhető piacnak vélik, mozgolódnak is, szeletet remélnek a tortából, melyet a Konnertfilm már kostolgat (legendatérkép, iranytu.ro). Innen nézve sima konkurenciaharcról is beszélhetnénk akár, mégpedig elvtelenről. Pfúj!

---
FÓRUM: Milyen a jó Székelyföld-reklám?