A mém most indulhatott, legalábbis nálam csak néhány napja ütötte föl a fejét - Twitteren. Már éppen panaszkodtam is, hogy mi a szösz, engem elkerül a díj, amikor tegnap (október 5-én) beesett két kretaív blogger díj is a neten (hol máshol?!). Köszönöm a jelölést a szatmári srácoknak, valamint a Katica és testvérei című blog szerzőjének. Gyorsan vissza is linkellek titeket. A szabály az szabály, azaz alant látod a díj logóját, a szabályzatot, valamint gyorsan elmondok magamról 7 (hét), általam lényegesnek(!) vélt dolgot, illetve továbbadok szintén 7 (hét) díjat. Hadd pörögjön, ha már... A játékszabályok a következők: 1. A díjat meg kell köszönni. 2. A logót ki kell tenni a blogra. 3. Be kell linkelnünk, akitől kaptuk. 4. Tovább kell adnunk 7 embernek. 5. Be kell linkelni őket. 6. Megjegyzést kell hagyni náluk. 7. El kell árulnunk magunkról 7 dolgot. Itt van az a hét dolog, amit rólam tudni érdemes. Vagy nem, de most én beszélek: Pipázom, (1.) sörözöm, (2.) hidegben vodkázom. (3.) Lényeglátó (4.) vadbarom vagyok, (5.) hol a vad, hol a barom kárára. (6.) Különben zokni! (7.) --- Minek ezt fokozni? (7+1.) És jöjjön a hét általam odaítélt díj címzettje, a sorrend nem rangsor: 1. Tarquinius, Szindbád, Attila - György Attila blogja (http://tarkun.blogspot.com/) 2. Fábián Kornélia blogja - irodalom(?) - http://blog.erdely.ma/fabiankornelia/ 3. Gálfalvi G. Zsolt, publicisztkai blog - http://blog.erdely.ma/galfalvizsolt/ 4. Dávid Botond fotóblog - http://www.davidbotond.com/ 5. Kakasy Boti blogja - http://kboti.freeblog.hu/ 6. Mondolat - http://tempetofi.freeblog.hu/ 7. Böjthe Laci blogja, zene szavakban - http://uh.ro/blog/bojthe/ Hát ennyi. Kérem a nagyérdeműt, hogy további díjjal ne ruházzon meg, köszönöm! Add Comment Jobb és bal - címkézés a rommagyar médiában 07/27/2010
Ezt a rövid majomvezetőt a tusványosi műhelybeszélgetésre készítettem, melyre 2010. július 22-én került sor, nem túl nagy érdeklődés mellett. De azért jó volt átgondolni ezeket a kérdéseket - ismét... Méghogy MPP-Jobbik tengely? Baromság! 04/06/2010
Kelemen Attila, a Transindex kiadóigazgatója végzi a dolgát, nem vitás. Most éppen arról értekezik az [origo] által működtetettett vélemény.hu-n, hogy a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párt valamiféle partnerségre törekedne a Jobbikkal. Kelemen többek között ezt írja: "Szász nem elveszett ember, mert egy éppen kialakulóban lévő politikai konjunktúrában ő lehet a Jobbik legígéretesebb erdélyi partnere." Mennyivel szebb és etikusabb lenne, ha a t. olvasó tudná, hogy Kelemen Attila honnan jön és merre tart: ő ugyanis annak az erdélyi internetes portálnak (Transindex) a kiadóigazgatója, melyet többségében Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke (jelenleg kulturális miniszter) birtokol. De pártatlan szerzőnk projekt igazgatója annak az Erdély FM nevű médiavállalkozásának is, melynek kiemelt támogatója az RMDSZ pártalapítványa, a Communitas. Szerzőnk ebből él! Jó azt is tudni, hogy a Transindexnek egyetlen egetverő(?) leleplezése volt fenállása óta: a 2008-as romániai kampányban sikerült hetet-havat összehordani Szász Jenő ingatlanbizniszeiről, amire azóta sincs annyi bizonyíték, hogy bármilyen hatóság megalapozott eljárást indíthatott volna. Cikk és kampányanyag - ennyi született belőle -, pedig ne feledjük, az RMDSZ éppen kormányon van és volt, az MPP-elnök regnálása alatt is. Se azelőtt, se azóta nem feszegette egy politikus vagyoni helyzetét a Transindex, például saját tulajdonosáét, Kelemen Hunor RMDSZ-miniszterét. De egyetlen RMDSZ-es politikus anyagi gyarapodása sem érte el a pártatlan Transindex ingerküszöbét - kivéve Szász Jenőt, aki éppen az MPP elnöke. Ezek csak körülmények, tudom, de milyen másként fest a nagy megmondóember véleménye, ha mindezeket tudjuk, nem? Szó se róla, Szász Jenő feltehetően követett el hibákat, akár többet is, de ennek a cikknek semmi egyéb oka nincs, mint az, hogy az RMDSZ készül az új időkre, a FIDESZ-kormányzásra, minden potenciális alternatívával le szeretne számolni. Túlélési stratégia ez a javából, ellehetetleníteni, hogy Szásznak esélye legyen a FIDESZ támogatását élvezni. A Jobbik-MPP tengely létezésének sejtetése egyenesen nevetséges, amit Kelemen Ármin Attila is tudva tud... Ilyen megközelítésben, például a Jobbik külpolitikai szólamait tekintve a legádázabb RMDSZ-tag is jobbikos. Ócska egy húzás volt. Ez is! Megjegyzés Csak remélni tudom, hogy akik engem olvasnak, azoknak egyértelmű, hogy közel áll(t) hozzám az az értékvilág, melyet - több-kevesebb folytonossággal, de - Szász Jenő képvisel(t). Ez nem volt titok és most sem az! Lehetőleg ugyanolyan kritikával szűrjétek az én véleményem is, mint ahogyan én viszonyulok például Kelemen Ármin Attila álláspontjához. Nem tisztességesebb ez, mint a pártatlanság napernyője alól írogatni, azaz állandó árnyékból? Kérdem... Frissítés - levélváltás a Komment.hu-n Kedves Szőke László, elnézést, hogy csak most reagálok. Fontos tisztázni egy lényegi, tartalmi kérdést. Nem arról beszélek, hogy az MPP közeledik a Jobbikhoz, ahogy Te, cikkemre reagálva az MPP honlapján állítod. Arról beszélek, hogy Szász botrányok után is kitartó és fanatikus bázisa inkább Jobbik- mint Fidesz szimpatizáns. Az észrevétel nem okvetlenül az enyém, hanem Tőkés László körüli körökből érkezik és a magam részéről teljes mértékben osztom is ezt a véleményt. Hogy itt lett leírva először? Létezik? Más: Szász Jenő az MPP élén – ez a legkedvezőbb szcenárió az RMDSZ számára. A párt tehetetlen, erőtlen, magával bír csak foglalkozni. Ha Gergely Balázs vagy Csinta Samu vagy más demokratikusabb, hitelesebb személy kerül az MPP élére, ez lenne a nem jó szcenárió az RMDSZ szempontjából. Viszont jó szcenárió lenne a romániai magyar politikai pluralizmus szempontjából. Ha egy markáns, erős, hiteles konzervatív oldal ostromolná az RMDSZ-t könnyebb lenne az én dolgom is. Miért? Mert akkor nagyobb esély lenne arra, hogy az RMDSZ ne az legyen, ami most. Személyekre, kompetenciákra, felelősségekre, üzenetekre gondolok. Ez nem nagyon dogmatikus RMDSZ párti vélemény úgy-e? Más, de ez inkább privát. A tisztességes szerintem az lett volna, ha az is elmondod a Komment.hu olvasóinak, hogy a magad részéről hogyan kötődsz Szász Jenőhöz, az MPP-hez, Szász Jenő kampányaihoz, stb. (kötődéseim meg vannak nevezve a Kommentes profil oldalamon is, egyébként). Kelemen Attila --- Kedves Kelemen Attila, Majd ha én közlök 'hivatalos' szerzőként a Komment.hu-n, akkor majd nem a profilomban lesz böngészhető, hogy honnan jövök és merre tartok. Az MPP-honlap címlapjára (tudtom nélkül!) kiemelt, eredetileg saját blogomon közölt írásomban pedig ott szerepel, hogy milyen politikai kötődéseim voltak/vannak. Egyetértünk abban, hogy jobb lenne, ha egy erős, demokratikus és hiteles párt jelenthetné az alternatívát az RMDSZ-nek, de az MPP éppen kamaszkorát éli. Pénz, paripa, fegyver hiányában azonnal összeomlik ez a mutáló párt, ha egy szervilis, a demokrácia kompromomisszumait túlbuzgón szolgáló báb kerülne az élére. Nyilván, ez sokaknak jól jönne. Az RMDSZ-nek kifejezetten! De neked, mint jelentős véleményformálónak (Transindex, Erdély FM) felelősséged van abban, hogy nem teremthető meg Erdélyben az a közéleti (média) nyilvánosság, mely a rommagyar egypártrendszert felszámolhatná. Mert a jelenlegi rendszer mindennek nevezhető, csak demokratikusnak nem. Az RMDSZ puha diktatúrájáról beszélek most, melynek - akarva-akaratlanul - te is kiszolgálója vagy, sőt, konzerválásában aktívan közreműködsz. És etikátlanul, mert úgy akarsz külső és pártatlan véleményt közvetíteni, hogy közben belül vagy. Nem kicsit, nagyon! Én csak egy magányos farkas vagyok, aki éppen blogot ír Fekete-Fehér címen. Csak azért szólalok meg ilyen hangosan-hosszan (bocs!), mert még képesnek tartlak arra, hogy egyáltalán végiggondold azt, amiről beszélni próbálok. Nem, nem kell igazat adni nekem, ha eddig elolvastad, már félsiker ;)... Köszi a türelmet, Fekete-Fehér, alias Szőke László A fattyúk márpedig dögöljenek meg 02/22/2010
Megszólal bennem a hímsovén seggfej, ez amúgy is jellemző a székelyekre, akikről tudjuk, hogy nincsenek is. Szóval, olvasom Parászka Boróka cikkét, és nem győzöm kapkodni a levegőt: Boróka vagy éppen menstruált, vagy a korai klimax okozhatott nála ilyen zavarodottságot. Tudom, tudom, ilyet nem írunk le és aljas dolog összekeverni a szezont a női bajokkal, dehát rólam mindenki tudja - aki nem, az most értesül róla -, hogy ősidők óta faszfej vagyok. A jelek szerint az is maradok, de egyszerűen nem találok más mentséget arra, ami miatt egy ember, aki - fájdalom - még nő is ráadásul, így elbambul. Csak ez, a biológiai törvényszerűség mentheti föl - akartam mondani... Most ne mélyedjünk el a női lélek rejtelmeiben, hogy a pénz (az anyagi biztonság érzete) miként írja fölül az alapvető erkölcsi szabályokat is akár, de abban se, hogy milyen körülmény teheti vad anyaoroszlánná a legtörékenyebb nőt is. Ennyiből azért biztosan kiderült, pénzről lesz szó. Arról, ahogyan Parászka Boróka a romániai magyarok nagy családjának pénzügyeit (meg)magyarázza: nevesül azt, miért is szükségszerű, méltányos és morálisan elfogadható, hogy ezután minden rommagyar után járó állami fejpénz az RMDSZ pénztárába kerül, közvetlenül. Nem vagyok családfakutató, de szerzőnk felmenői zsigeri zsebmetszők lehettek, vagy legalábbis fehérgalléros bűnözők; feltehetően az ő moralitásuk öröklődött genetikailag kódolva a mi Borókánkba, aki szerint ha más lop(na), mi is lophatunk nyugodtan (1). Hogyaszongya: mivel nem tudjuk, hogy az RMDSZ politikai riválisa hogyan vezényelné le a pénzosztást, így a "körmére nézés" nem más, mint féltékenység vagy irigység. De a legszebb ez: nincs arra garancia, hogy a politikai pluralitás biztosítaná a civil szféra hatékony és semleges működtetését (2). Tehát csakis az unitarizmus szerint zajló fejpénz-osztás lehet az üdvözítő és helyes út. Túl azon, hogy ilyen gondolatmenettől minden valamire való liberális értelmiségi a Nagyküküllőbe folytaná magát, felsejlik azért itt Boróka sérült családfelfogása is. Mert ugye, a romániai magyarság egy nagy család, a családfenntartó az RMDSZ, aki/ami azonban jártában-keltében bizony szórja a magot, melyből fattyúk születnek - na persze szigorúan politikai értelemben. Bár mindenki után jár fejpénz, Boróka szerint a fattyúk csak dögöljenek meg, hiszen nem tudjuk, hogy ők vajon majdani saját fattyaikat hagynák-e megdögölni. Még értelmezhetetlenebb ez a gondolatmenet, ha azt is felismerjük: RMDSZ nélkül fattyúk sincsenek! Íme a válaszok, hogy miért erkölcstelen az, ha az RMDSZ kapja és osztja kizárólag a rommagyar fejpénzt. Biológiai olvasatban... Ui.: Megkövetek minden nőt, aki méltóságában sértve érzi magát. Miként elnézést kérek azoktól is, akik nem nők ugyan, ne annak vallják magukat. Az erdélyi elit esete a székely branddel 02/13/2010
Már megint böffentett egyet a Transindex, mégpedig a Hargita Megyei Tanács által rendelt Duna tévés reklámfilm apropóján, s meg is aszonta. A stílusosan csak szerk. néven jegyzett mélyelemzés kritikának nevezi magát, de persze nem mondja ki, ahhoz nem volt gatyája a szerzőnek, ami, valljuk meg, nem meglepő. Hiszen a felsőbbrendű kisebbrendűségi komplexusát igencsak nehéz névvel vállalni. Megszoktuk. Ami jó (a kritikában), hogy egyáltalán megszületett. Hogy volt képe a Transindexnek ezernyi karakterben felsírni értékes felületén annak ellenére, hogy ezt a megrendelést nem az ő kreatív műhelye kapta. Sőt, minő gyalázat, még csak ki sem kérték e méjnsztrímmajmoló bagázs véleményét. Szakmagyalázás? Az. Persze, ha kikérték volna, akkor jött volna sok brandépítő zseni, és euróezrekért osztotta volna az észt meg a szakértelmet, természetesen - előleg után. Miközben a magasabbrendű kisebbrendűségének alázata villódzott volna hamvas orcájukon, mert azért a megrendelő szent, még ha székely(földi) is. És mit mondanak az okosak? Ezek az Aprajafalván felnőttek? Na mit? Hát, hogy bízták volna "profikra" a filmkészítést. A hozzászólásokban pedig úgy vélik, hogy Bukarest bármelyik utcai pr-csapata legyártott volna egy profi(!) filmet potom 12 ezer euróért. Aztán meg jött volna a leleplező cikksorozat arról a korrupciógyanús ügyről, miszerint még nagyobb gagyi született a kedvezőbb árajánlattal pályázó helyi szakmabeliek kárára. És fájdalmaik vannak, miként a Transindex cikkéhez hozzászólók némelyikének: de nem ám székelési, nem, nekik az fáj, hogy ezek a hülye, csepürágó (jelenleg hórágó) székelyek már megint azt hiszik, hogy feltalálták a spanyolviaszt. Mert összekapták magukat, pénzt, paripát szereztek, és készítettek egy zsebükhöz igazított reklámfilmet. Fájdalom, olyat, amibe sem az idomított grizly medve, sem Angelina Jolie nem fért bele - költségvetésileg. Ó, emlékszem, amikor a kilencvenes évek elején a köcsög kis székelyek (a kis rám vonatkozik ;-) majdani napilapról álmodoztak. Akkor a szakma krémje körberöhögte saját fejét. S mit ád isten, előszor az Udvarhelyi Híradó vált napilappá, majd testvérlapok indultak Csíkszeredában és Marosvásárhelyen. Na nem egy Transindex egyik sem, az igaz, de azért feltehetően nagyobb a forgalma a lapcsoportnak, mint a kolozsvári köldöknézők internetes vállalkozásának. Ha most lenne akkor, akkor Varga patakot lehetne tömni a kolozsvári profikkal e szerkesztőségek háza táján. Akkor? Távolságtartó somolygásra voltak képesek az Insomniában a harmadik vodka után. Pofázni, azt igen, azt tudnak, de kényes kis seggüket levonszolni Székelyföldre már nem. Pedig akkor ott is lennének "profik". Mert, ugye, a provinciára brandet építeni lehet ugyan, de nem velük. Nekik ez nem szimpi. De a provincia nem vécékagyló, amibe csak úgy beleszarunk a felsőbbrendű altest kisebbrendű tulajdonosaként. Nem bizony. Hiszen cseszhetitek ott, Kolozsváron Székelyföld nélkül! Elsőként a Transindex, hiszen az amatőr székelyföldiekkel együtt romániai olvasóinak durván a hatvan százaléka is úszna felazon. És folyna már ki egyszer a mérőón a szemetekből, hogy kettős látásotok végre megjavuljon. Mert Barcelona reklámfilmjére lehet ugyan hivatkozni, de akkor miért feledkeztek meg arról, hogy a jól sikerült, nagy költségvetésű produkció mögött azért ott van a katalán autonómia is. Ha ez igaz lenne Székelyföldre, akkor minden bizonnyal szépen változhatna a profik-nem profik aránya is az autonóm tartományban, és jöhetnétek agytágítani útlevéllel, ha a tartomány foglalkoztatási politikája szerint éppen igény lenne rátok. Igaz, akkor már rég működne a transindex.sic, mert provincia ide vagy oda, azért az a fránya hatvan százalék csak annyi, amennyi. Azt a baromságot meg ki ötölte ki, hogy Erdély elsősorban nem Székelyföldet jelentené a rianó magyarországi, történelemből zokni kocaturista számára? Attól fog padlót majd' minden magyar(országi), hogy utazik 650 kilométert egy idegen országban, és egyszer csak a rendőr is magyarul igazoltat (majdnem ;-). Vagy már Budapestre se vetitek világtalan szemeitek, ti, ti provinciális kolozsvári (nem székelyföldi) elit, bocs, profik? Végül pedig, uramatyám, jöjjön a lényeg: a cél. Mi is volt a célja a Branding műkedvelő szinten című Transindex-kritikának a betűvetésen túl? Ha a brandépítés (he-he) öncélú oltárán áldozni, nos, akkor az sikerült, de szkizofrén csőlátásotoktól még nem sikerült szabadulnotok. El kéne már dönteni, hogy a cső melyik oldalán álltok. Brandileg. De ennek ellenére mü kedvelünk, de tudod, hogy nincs bocsánat? Filmkritika műkedvelő szinten (update - 2010.02.15) A szóban forgó filmnél biztosan készült már kismillió jobb, a kritika hasznos, a szakmai megjegyzések rendben vannak ott, ahol nem csak annyi szerepel, hogy rossz, mert rossz. Különben nekem az alapállással van/volt bajom: például azzal, hogy bízzuk profikra a dolgot. Milyen profikra, honnan, ki a profi? És miért? Ilyen értelemben gorcső alá lehetne venni a kolozsvári RTV, a bukaresti magyar adás, de még a Duna tévé vagy MTV majd' minden műsorát. Nem vagyok elitista, nem én, mégis, kritikát/elemzést nem írunk névtelenül, mert nem lehet hiteles, hiszen tisztázatlan, hogy milyen szakmai háttér és tapasztalat áll mögötte. (Hacsak nem gondoljuk, hogy a Transindex mindenhez ért, mégpedig így: szerk!) Különösen nem, ha a kritika nem kizárólag a szakmai tudásbázis elemeiből és rendszeréből merít. Ha ezen túllép egy "kritika", akkor az inkább vélemény, ha nem vezércikk vagy mi. Ugyanis nem mindegy, hogy a filmről vagy annak alkotóiról mondok-e véleményt. A kettőt összekeverni qrvára amatőr húzás! Kedves Transindex, máskor bízd inkább profikra a szakmai kritikát, mert amit most elműveltetek az nem több, mint kritika műkedvelő szinten, legfeljebb középszerű, de mindenképpen aljas, mert embereket és azok munkáját (nem a végterméket!) minősítitek, még ha csak székelyekét is... Körülmények, háttér - konkurenciaharc? (update - 2010.02.16.) Megkérdeztem Borboly Csabát, a Hargita Megyei Tanács elnökét, hogy mennyi az annyi, azaz milyen költségvetésből készült ez a film? A tervezett négy filmért kevesebb mint 1000 eurót fizet a megyei tanács: a számla pontos értéke 840 euró + ÁFA, azaz 4.247, 83 lej. Visszaosztva kb. 250 euró jut egy filmre. Hát ez nem éppen egy hollywoodi költségvetés... Borboly szerint különben a lényeg, hogy van miről vitázni. Cselekedtünk: elkezdtük Székelyföld népszerűsítését. Jó, hogy elkezdődött egy párbeszéd erről – ha építő jellegű, akkor mindenképpen hasznos. Lesz folytatás tavasszal, újabb népszerűsítő filmet tervezünk. Természetesen az építő jellegű kritikákat figyelembe vesszük. A negatív kritikákkal kapcsolatban annyit: az is reklám a Székelyföldnek, köszönjük! (A film linkjére ugyanis a fanyalgó hozzászólások alapján is sokan rákattintanak.) A Transindex-kritika mögött hátsó szándék is sejthető, sajnos, ugyanis ők is szemet vetettek a turizmusfejlesztésben rejlő lehetőségekre: becserkészhető piacnak vélik, mozgolódnak is, szeletet remélnek a tortából, melyet a Konnertfilm már kostolgat (legendatérkép, iranytu.ro). Innen nézve sima konkurenciaharcról is beszélhetnénk akár, mégpedig elvtelenről. Pfúj! --- FÓRUM: Milyen a jó Székelyföld-reklám? Törpék ide, pálya van! 02/08/2010
Jól tessék figyelni, mert ilyet sem fogtok sokat olvasni tőlem. Ugyanis ez magáncerka, bocs, szféra. Szóval, egyik reggel járom szokásos utam a neten, s há', né mit olvasok, hogy aszongya: nem tudnak az alacsony férfiak becsajozni! Na mondok, kész, cseszhetem a 165 centimmel: állítólag a kultúra genetikai kódolása úgy kínál biztonságérzetet a nőknek, ha a hálójukat magasabb férfira vetik ki. Magyarán, ha ösztönből kell ráböknie a nőnek egy 175 vagy egy 165 centis férfira, akkor a magasabb mindent visz. Mert ott a pénz, paripa, fegyver. Hiába is gyúr a kicsike, cseszheti, az ösztön az ösztön, a többi csak duma, esetleg némi magyarázkodás, de a lényeget tekintve lényegtelen. A legfájóbb az, hogy ez még nem elég. Az alacsony férfiak ebből kifolyólag komplexusosak, állandó bizonyítási kényszer mellett lesznek agresszívebbek, mint tíz centivel magasabb hím fajtatársaik. Nincs mese, időt kell keríteni arra, hogy eddigi négy X-emen átpörögjek, s keressem ennek bizonyítékát. És tényleg, volt eset, amikor egy éjszakai lokálból kijövet (már rég nem járok ilyen helyekre, nyugi!), egy kb. 20 centivel magasabb csíki hokis azért ütött le, mert hamarabb hívtam taxit, mint ő. Mondjuk nem ez volt a baj, hanem az, hogy a később érkező előjogát leszartam, és az alacsonyabbak lelki nyugalmával beszálltam az általam hívott taxiba. Magasabb emberünk kirángatott, és leütött. Mivel felálltam, ismét. És ismét, és ismét. Aztán megunta, mert az "ez egy hülye!" felkiáltással nem volt hajlandó negyedszer leütni, pedig én az esély nélküli játékos birkatürelmével ismét és ismét felálltam. Na most, ez vajon azért történt, mert alacsonyabb voltam mint ő, és agresszív lettem volna?Eldönti az utókor, de nagyon jól éreztem magam a látlelet felvétele során, majd a rendőrségen is, mert persze nem hagytam annyiban. Sőt, mivel éppen házon kívül volt minden udvarhelyi rendőrautó, hát taxiba ültettem a rend derék őreit, hogy magasabb hímtársam bevigyük a rendőrségre. Be is vitték, s onnan számomra érdektelenné vált az a 20 centis, meg az a 30-40 kilós különbség. De térjünk a nőügyekre. Volt 15-20 centivel magasabb barátnőm is. Nem azért, hogy cáfoljam e majdani 'magasabb vs. alacsonyabb férfiak' axiómát, de volt. Ha felidézem, akkor tényleg kínos volt kicsit kézen fogva sétálni vele. Hiába választottam a szegőkövet (ismertebb nevén bordura), nem nyújtott az a séta férfiasságnövelő élményt. Mulasztani viszont mulasztottam: soha nem kérdeztem meg tőle, hogy elállt-e a nyakad csókolózás közben? Most már tudom, meg kellett volna. Az Index is megírta... Eldöntendő kérdés: vajon a 165 centim miatti komplexusom lehet-e oka agresszivitásomnak? Ha van nekem olyan egyáltalán... Nőügyben viszont tiszta lekiismerettel állítom, nyugodtan keverj le egy istenest (képletesen persze) annak a lánynak/nőnek, akinek a 10 centis magassarkú cipő fontosabb, mint te. Hát, nem sokat. Nem tudják eldönteni, hogy akkor most ez milyen forrás, egyáltalán tekinthető-e annak, vagy csak simán olvasói levélnek. Utóbbinak mégsem, mert már nyilvános, tehát nem, de akkor ez vajon mi? Az udvarhelyi ifjúsági-szociális (ANL) lakások szétosztása apropóján írt blogbejegyzés jól bizonyítja, hogy bár megkerülni nem tudták/akarták a témát, azért az ügyről beszámoló médiumok jó része nem tudta miként kezelni a forrást. A szerző kilétére - jelen esetben b. személyemre - pedig néhol kifejezetten viccesen hivatkoztak. Az uh.ro ebből a szempontból mindent visz, itt "magát ismeretlen székelyföldi újságíróként emlegető szerző" vagyok, bár a nevem legalább megemlítették. Köszi! A Székelyhon már nagyobb gondban volt, ott egyszerűen "egy internetes honlap" lettem, bár azért egy linket csak közöltek. A Székelyhon volt az első, ahol elkezdődött a maszatolás: nem az általam feszegetett lényegi információkat, hanem sokkal inkább az adatok, dokumentumok kiszivárgásának körülményeit boncolgatták, pontosabban ítélték el. Lelkük rajta! A Krónika sem volt a helyzet magaslatán, ott egyszerűen "egy helyi lakos" vagyok. Az. A forrás felcímkézésével a Hargita Népe, azaz a Honline.ro járt el a legtisztességesebben, ott nem volt vállalhatatlan, hogy leírják: "Szőke László jelenleg Magyarországon élő újságíró". A Transindex ingerküszöbét nem érte el a téma, pedig őket is felkértem keringőre, de ők inkább fel sem álltak a táncparkettre. Gondolom a partnertől, azaz tőlem hánytak, s ők amúgy is nagyon megválogatják, hogy kivel táncolnak. Hisz tudjuk, amióta Kelemen Attila Armin megírta, hogy mit jelent a Transindex: "Az egyik legbefolyásosabb rommagyar médiumot, a konszolidáltan vezető rommagyar portált. Profizmust". Amelyik - teszem hozzá óvatosan - eleddig csak egyszer ropott vad botránymetált, a helyhatósági választások idején - de ez egy másik történet... A fentiektől függetlenül viszont, s ezzel kellett volna kezdeni, de ha így indítok, akkor eddig a bekezdésig el sem jutunk, szóval, az előbbiektől eltekintve mégis köszönettel tartozom, mert nem hagyták, hogy halott bejegyzés/információ maradjon ez az egész ügy. Még a Transindexnek is köszönöm! Miért is? Hát, hogy sikerült ilyen profinak maradnia... Ui.: Tudom, az ilyen köszönetekből nem lesz forradalom, ugyanis a puliszka már rég felrobbant. Amúgy sem vagyok egy forradalmár típus. Hú, basszus, már megint elgurult a gránátom... Pillanat, rögtön jövök! Hát, a mi kultúránk már csak ilyen 01/21/2010
Csak néhány napja követem ismét rendszeresebben az udvarhelyi, székelyföldi, mondhatni erdélyi eseményeket. Mindeközben pedig azon gondolkodom, hogy vajon mikor, kinek és mi lépi át az ingerküszöbét, azaz mikor, kinek, mi lehet annyira érdekes, hogy foglalkozzon vele, írjon-olvasson róla? Rögtön föl is „ütöm” a Transindex és a Honline.ro (Hargita Népe) címlapját. Dől belőlük Esterházy Péter. Nem baj ez, persze, nagy író, mégis, felháborít ez a térdre borulás, különösen, mert nem sok Esterházynál cinikusabb fajtagyűlölő koptatta ennek a vidéknek a földjét. Ja kérem, 600 kilométerre Budapesttől már átalakul Esterházy verbális identitása. Azaz lazán szaxizik az úristen. Átszellemült mosollyal, sőt, áhítattal emelkedik itt mindenki magasztos irodalmi régiókba. Esterházy is. Azok előtt, akiknek pusztán a léte is ellentmond mindannak a „magas” értékelvűségnek, melyek mentén (tudjátok, mint a vascipőkre néző fa a budapesti Duna-mentén!) a nagy író meg szokta mondani a frankót. Kíváncsian várom a holnapi Honline (vagy Hargita Népe) Esterházy-interjúját: vajon lesz olyan bátor a riporter, hogy elvonatkoztasson kicsit az irodalomtól? Vajon meg fogja kérdezni tőle, hogy mondaná már meg, milyen alkotói mélység okoz nála beteges nemzetfóbiát? Tenné már helyre/világossá ezzel kapcsolatos – kizárólag irodalmi és értékelvű – nézeteit, de ne csak egy elkövetkező apa-lány (fiú?) regényben. Hanem itt, az erdélyi, székelyföldi magyar nagyérdemű előtt. Megkérdezném tőle, hogy akkor most mi elmagyarosodott románok lennénk? Vagy elrománosodott magyarok? Olyanok, akiknek a kulturális köldökzsinórjából már rég nem az a fajta folyadék tör föl, melyből oly szívesen issza megrészegültre magát Esterházy Péter – valahogyan mindig választások körül, persze – a Népszabadság vagy az Élet és Irodalom hasábjain. Dühít, hogy a Magyar Kultúra Napja alkalmából stílusosan, éppen a Székelyföld (meg a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja, azaz a magyar állam) meghívására egy kaméleon emlékeztet(?) arra, miszerint magyar kultúra (és irodalom) csak egy van. Lófaszt! – gondolhatta Móricka is, miközben az utolsó magyar kolbászt majszolta mohón a spájzban, és édesanyjának így kiáltott: anya, csak egy volt! *** Ennél szebben már csak az az információkban és részletekben gazdag tudósítás dobott föl, mely szintén összefügg a magyar kultúra napjával, és így szól: „Múlt heti bukaresti látogatása után tegnap ismét a fővárosban intézte városunk ügyeit Bunta Levente polgármester. Most a kulturális miniszterhez, azaz párttársához, Kelemen Hunorhoz érkezett az elöljáró, ahol két fő témát beszéltek meg, méghozzá a Haáz Rezső Múzeum és a volt mozi épületének helyzetét” (uh.ro). Hát, a mi kultúránk már csak ilyen... Csőszünk, Esterházy Péter 01/09/2010
A nagy író ismét megszólalt a Népszabadságban. Érthető, hiszen nyakunkon a kampány, és úgy kell a baloldalnak a megmondó értelmiségi, mint pegazusra a szárny. Azért nyilatkozott termékeny írónk, mert új színdarabját most mutatják be, amihez gratulálunk. Ugyanakkor mégse lehet szó nélkül elmenni amellett, ahogyan a magyar gyerekeket félti a közoktatástól, nehogy Wass Albert giccses versei uralkodjanak el például Babits kárára, amely mellesleg Esterházy kényszeres fikciója. Mert ugye, Esterházy Péter a szívén viseli a magyar lurkó értékrendjét, „ízlelőbimbóinak alakulását”. Viszont ezzel az értékítélettel ingoványos talajra tévedt. Még akkor is, ha a nagy írók interjúit pusztán irodalmi alkotásnak tekintik némelyek, függetlenül attól, hogy szelel belőlük a politikai indulat. Miként a nevezetes Kertész Imre-interjú sem több ugyanazok szerint, mint csupán irodalmi alkotás. Az. Tiszta irodalom. Nos, ebben a Népszabadságban megjelent, interjúnak álcázott irodalmi műben azt mondja Esterházy, hogy „nem lehet olyan értékrendet elképzelni, ahova Wass és Babits gond nélkül beilleszthető volna. Méghozzá a legmagasabb értékek közé.” Azért, mert szerinte Wass versei giccsesek. Érdekes, ahogyan ez a kiemelkedően nagy író a láthatóan irodalmi alkotásnak tekinthető interjújában ízlésficamtól félti a felnövekvő generációkat. Attól, hogy az igazi helyett giccshazaszeretettel, netán giccspatriotizmussal táplálják, ha Wass Albert-verseket olvasnak. Ez szerinte olyasvalami, mint nagymama konyhájában hamburgert zabálni. Ennek ellenére Esterházy Péter igen nagyvonalú. Önmagával szemben mindenképpen, s ez szintén az irodalmi interjúból derül ki. Ő nagyvonalú saját alkotásaival, színre vitt darabjait élni hagyja, ilyenkor úgy viselkedik, mondja, mint egy halott szerző. A szöveg színházi alapanyag, ő nem kiabál és nem vacakol, ha kihagynak a szövegből egy mondatot. Élje csak az a saját életét a színpadon, mert a szerzői szempontok ott már irrelevánsak. Ezt nyilatkozza Esterházy Péter saját alkotásáról. Na persze, ami kijár Esterházynak, az nem illeti meg például Wass Albertet. Már ha meg nem köveznek, amiért e két nevet egymás mellett merem említeni. A Wass-szövegeket bűn élni hagyni, de minimum veszélyes. Mert általuk giccshazaszeretet vagy giccspatriotizmus üti fel a fejét. Saját szövegeit ugyan már nem védheti meg Wass Albert, de láthatóan akad helyette több olyan, aki tudja, melyik az a szöveg, aminek nincs helye iskolákban, elhallgatandó, azaz máglyára való. Ő, a nagyvonalú. Már azért is, mert Esterházy szerint „egy demokráciában nem utalgatni kell, mint a diktatúrában, hanem beszélni”. Hozzátehette volna: vagy nem beszélni, elhallgatni, sőt, irtani. Nehogy megtörténhessen a bűn: a jó magyar lurkónak nemcsak azt tesszük lehetővé, hogy Esterházy szövegeivel együtt élhessen, hanem ifjonti zsenge értelmét, lelkét Wass Albert-versekkel „mérgezi” e sötét, nemzetieskedő moloch. Ó, minő giccsparádé, a végén még ellepik e hont a giccspatrióták! (Akkor érné csak igazi csapás a mi jól kifizetett csőszeinket.) Isten óvjon attól, hogy minden magyar lurkónak kizárólag Esterházy-szövegekkel kelljen szellemi frigyre lépnie, és így szülessenek az igazi értékrend szerinti hazafik. A szerző székelyföldi újságíró Magyar Nemzet, 2009. december 19. | Szőke LászlóAz igazság valahol középen van, ha az onnan kiesik, az ember elesik... RovatokArchívumOctober 2010 |


RSS Feed